Elég sokára, de végre meghoztam a rész.:) Jó olvasást.!♥RÖVID, bocsi... de nem sokára még a HÉTEN próbálom hozni a kövit..:))
21.rész
Fáradtan és furcsa érzéssel kelltem,olyan hiányérzetem volt. Valószínűleg hiányzott a tánc,így a verseny után 3 nappal, valószínűleg megszoktam a minden napos tánc probakat, azt hogy a napom nagy része csak azokkal telt el és így hogy most szünet van és nem tancolunk furcsa. Valószínűleg ilyen furcsa lesz ez az utóbbi 4 nap is, ugyan is a verseny után 1 hét szünetet rendeltunk el magunknak, hogy utána a forgatásokon úgy is lesz elég munkánk. Tényleg azt hogy a forgatásokra végül is hogy jutottunk el? Hát elég bonyolult,mivel 3. ők lettünk, tehát semmi keresni valónk nem lenne ott,de mégis mi mehetunk, mèg pedig azért mert az első helyezett csapatban valaki mint végül kiderült a zsűri tagjai közül az egyik személyel rokoni kapcsolatban van, így tehát őket kizárták. A második helyezett csoport pedig vissza mondta a felkerest, mert állításuk szerint kaptak egy jobb ajánlatot, hát sok sikert nekik mi azért megyunk klippet forgatni, egész pontosan 4 nap múlva. Addig úgy döntöttem, hogy próbálom kipihenni apa és Martin halálát, mèg most is furcda, és rossz érzés mèg így a temetések után sincs olyan óra mikor ne jutnának az eszembe, és el ne kezdenék sírni. Ezért hogy csak egy kicsit is de eltereljem a gondolataim szinte minden napra legalább egy társasági programot. Ma például a legjobb barátommal Nikivel fogok találkozni, utána pedig a felvételek után induló nyelvtanfolyamot megyek intézni. Nikivel úgy tervezem hogy elmegyünk vásárolni,fagyizni, sétálni,nezelodni,stb. Nikivel mindig jó lenni, mindig sokat nevetünk, hülyéskedünk, és amúgy is jól elvagyunk, ha szomorú vagyok ránézek, rájövök milyen hülye, rájövök hogy én is ilyen vagyok ha egyébként jó napom van, és máris egyesülök vele és minden rossz elszáll, ezért szeretek vele lenni.A mai napunk is remélem olyan jól sikerül ahogyan szokott.Úgy terveztük, hogy majd fél 2kor találkozunk a városközpontban a kedvenc boltunk előtt és olyan 6-7igy együtt leszünk, mert nekem negyed nyolcra van időpontom a nyelvsuliba.A nyelvsuliba úgy tervezem, hogy franciául és angolul fogok tanulni. Franciául azért mert az egy gyönyörű nyelv, angolul pedig már lassan 10éve tanulok elsős korom óta, és most már igazán le kéne tenni a nyelvvizsgát, tehát nyár végére legalább egy középfokot meg kéne csinálnom, ahoz pedig gyakorolni kéne, és rá kéne hajtani, ez egyedül nem menne, magán tanárhoz nincs kedvem, hogy minden délután otthon poshadjak ketten egyedül egy idős emberrel, a nyelvsuliban legalább megismerek embereket, közösségben vagyok, tehát sokkal jobbnak ítélem meg.
~o~o~o~o~o~o~o~
Sietek lefelé a lépcsőn, mert már 14:21 és el fogok késni,gyorsan felkaptam a cipőmet, táskámat és gyorsan elköszöntem anyától, nem kaptam választ, gondoltam, hogy kint van a kertben ezért majd dobok neki egy sms-t útközben a buszon.Szaladtam kifelé a buszmegbe, éppen hogy csak elértem a buszt, így is úgy várt meg, felpattantam, helyetfoglaltam majd írtam anyának egy gyors üzit:
"Elmentem Nikivel, meg elintézni a nyelvsulit, majd olyan 8-9 körül megyek. Szeretlek. Puszi. :* "
Mivel közel vagyunk a városhoz gyorsan be is értem, Niki már ott volt a bolt előtt.Köszöntünk, és kezdés képen bementünk a kedvenc boltunkba ha már úgy is előtte állunk, bementünk és rögtön szembe tűnt nekem egy ing, amit akkor rögtön fel kellett próbálnom, na igen ez az a fajta ruha darab ami gyönyörűen áll a próba babán, de ha már felveszed magadon úgy néz ki mint egy utolsó szakadt kukás zsák. Így ott maradt szegény ruha...
~Smile:)
2013. május 22., szerda
2013. május 6., hétfő
Szeretem, nem szeretem :// 20.rész
pár nap ugrás..:))Nem tetszik, nem jó, nem elég hosszú, egyszerűen utálom, nem vagyok megelégedve magammal, de már olyan régen írtam, hogy esküszöm én is azt hinném, hogy vége a blognak, de ennél jobbat nem tudtam összehozni, elegem van, most bocsi ha szünetelek egy kicsit, de komolyan költői hiátusban szenvedek, nem tudok mit kezdeni magammal, majd ha megjön az ihlet akkor írok addig nem,nem fogok több ilyen szennyt kiadni a kezem ügyéből, fúj undorító, utálom, elegem van, mondjuk azt, hogy inkább megadok egy időpontot ameddig biztosan megírom, addig ha küzdve de összehozok egy normálisat, mert ez valami borzalom..-.- NEM VAGYOK MEGELÉGEDVE MAGAMMAL..-.-
20.rész
A válogatás napja:
Reggel iszonyatosan korán keltem, ugyan is még egy reggeli próba, és utána 10kor válogatás. A mai reggelem pont olyan volt mint az ezelőttiek. Felkeltem, felöltöztem, elkészültem, és közben azon gondolkoztam, hogy milyen furcsa apa és Martin nélkül, hogy mikor fogom megszokni, hogy egyátalán megszokom e valaha, hogy miért is történt ez, hogy miért pont nekik, hogy miért most, csak a miértek ébredtek fel bennem, egyszerűen csak azok forogtak a gondolataim között, ha egyszer ezek a miértek eltűntek az agyamból 1-2 perc sem telt bele, rögtön vissza tértek, ezek alól kivételek voltak a táncpróbák amiket egyszer sem halasztottam el, mert így legalább a gondolataimat el tudom terelni és nem sírok akkor is.Ezért még több elfoglaltságot kerestem magamnak, már oda jutottam, hogy magamtól ELMOSOGATTAM, KIPORSZÍVÓZTAM és úgy alapból kitakarítottam az egész lakást ,csak ne sírjak, de mikor megláttam anyát sírva levánszorogni a lépcsőn én is sírni kezdtem.Hát ilyenek voltam a mostani napok.
Szóval ma reggel berohantam a próbaterembe, szinte beestem az ajtón olyan erővel siettem kinyitni azt, és mikor beértem mindenki egy körben ült, Gabi pedig egy TÁBLÁT hozott be magával amire írogatott és ordibált( nagyon átvette a vezetést mostanában), és engem is csak ordítva fogadott:
-Leülni.-egy szó, csak egy szó, de legalább már 3szótagú, nála már ez is haladás.
~Igen is kapitány.-gondoltam magamban.
-A terv a következő-kezdett bele mondandójába, és csak mondta, mondta, mondta, és csak mondta, és még akkor is mondta mikor azt hittük abba hagyja, de nem még utána is mondta és mondta és csak mondta, olyan sokáig mondta, hogy a táncot elpróbálni már nem is volt időnk csak 1szer. Végül is, minek gyakorolni, hiszen csak egy fél óra múlva válogatás, tényleg fontosabb a dumálása.
Ültünk Gabival és Annával az öltözőben amikor egyszer csak megszólal egy hang:
"Kérjünk a négyes csapat tagjait fáradjanak a színpad mellé, ők a következők. Kérjük a négyes csapat tagjait fáradjanak a színpad mellé, ők a következők."
Sose értettem minek kell kétszer bemondani de ők tudják.Nem is ez a lényeg, hanem, hogy oda értünk a színpad mellé, és hirtelen minden izgalmam elmúlt, felléptem az emelvényre és teljes energiával, úgy ahogy még soha eltáncoltam a táncot, végig csináltam hiba nélkül, és szerintem ez sikerült a legjobban, a zsűri is bő pontokban fejezte ki tetszését. Justin 7,2 Miley 8,5 James(tánctanár) 8,2 Julie(James felesége,tánctanár) 8,4 és Scooter 7,9. Végülis Justin pontozott csak le minket, amúgy ezek nagyon jó pontok, és az átlagunk is nagyon jó, pontosabban 8,04 lett, ez nagyon jó eredmény, remélem bejutunk a kövi fordulóba.
~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°
-...a következő fordulóba jutó utolsó csoport...nem más..-mondta a "műsorvezető"-..tehát nem más..mint a...aaaaa.....NÉGYES CSAPAT!-mondta ki végül.
Nem hiszem el bejutottunk a második fordulóba a 120 csapatból most benne vagyunk a legjobb 30ban, el sem tudom hinni,EZAZ akkor holnap megint jövünk..^^
20.rész
A válogatás napja:
Reggel iszonyatosan korán keltem, ugyan is még egy reggeli próba, és utána 10kor válogatás. A mai reggelem pont olyan volt mint az ezelőttiek. Felkeltem, felöltöztem, elkészültem, és közben azon gondolkoztam, hogy milyen furcsa apa és Martin nélkül, hogy mikor fogom megszokni, hogy egyátalán megszokom e valaha, hogy miért is történt ez, hogy miért pont nekik, hogy miért most, csak a miértek ébredtek fel bennem, egyszerűen csak azok forogtak a gondolataim között, ha egyszer ezek a miértek eltűntek az agyamból 1-2 perc sem telt bele, rögtön vissza tértek, ezek alól kivételek voltak a táncpróbák amiket egyszer sem halasztottam el, mert így legalább a gondolataimat el tudom terelni és nem sírok akkor is.Ezért még több elfoglaltságot kerestem magamnak, már oda jutottam, hogy magamtól ELMOSOGATTAM, KIPORSZÍVÓZTAM és úgy alapból kitakarítottam az egész lakást ,csak ne sírjak, de mikor megláttam anyát sírva levánszorogni a lépcsőn én is sírni kezdtem.Hát ilyenek voltam a mostani napok.
Szóval ma reggel berohantam a próbaterembe, szinte beestem az ajtón olyan erővel siettem kinyitni azt, és mikor beértem mindenki egy körben ült, Gabi pedig egy TÁBLÁT hozott be magával amire írogatott és ordibált( nagyon átvette a vezetést mostanában), és engem is csak ordítva fogadott:
-Leülni.-egy szó, csak egy szó, de legalább már 3szótagú, nála már ez is haladás.
~Igen is kapitány.-gondoltam magamban.
-A terv a következő-kezdett bele mondandójába, és csak mondta, mondta, mondta, és csak mondta, és még akkor is mondta mikor azt hittük abba hagyja, de nem még utána is mondta és mondta és csak mondta, olyan sokáig mondta, hogy a táncot elpróbálni már nem is volt időnk csak 1szer. Végül is, minek gyakorolni, hiszen csak egy fél óra múlva válogatás, tényleg fontosabb a dumálása.
Ültünk Gabival és Annával az öltözőben amikor egyszer csak megszólal egy hang:
"Kérjünk a négyes csapat tagjait fáradjanak a színpad mellé, ők a következők. Kérjük a négyes csapat tagjait fáradjanak a színpad mellé, ők a következők."
Sose értettem minek kell kétszer bemondani de ők tudják.Nem is ez a lényeg, hanem, hogy oda értünk a színpad mellé, és hirtelen minden izgalmam elmúlt, felléptem az emelvényre és teljes energiával, úgy ahogy még soha eltáncoltam a táncot, végig csináltam hiba nélkül, és szerintem ez sikerült a legjobban, a zsűri is bő pontokban fejezte ki tetszését. Justin 7,2 Miley 8,5 James(tánctanár) 8,2 Julie(James felesége,tánctanár) 8,4 és Scooter 7,9. Végülis Justin pontozott csak le minket, amúgy ezek nagyon jó pontok, és az átlagunk is nagyon jó, pontosabban 8,04 lett, ez nagyon jó eredmény, remélem bejutunk a kövi fordulóba.
~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°
-...a következő fordulóba jutó utolsó csoport...nem más..-mondta a "műsorvezető"-..tehát nem más..mint a...aaaaa.....NÉGYES CSAPAT!-mondta ki végül.
Nem hiszem el bejutottunk a második fordulóba a 120 csapatból most benne vagyunk a legjobb 30ban, el sem tudom hinni,EZAZ akkor holnap megint jövünk..^^
2013. április 24., szerda
Szeretem nem szeretem :// 19.rész
19.rész
-....Az édesapád és Martin állapota nagyon válságos, vagyis, Martin a helyszínen életét veszítette, édesapád pedig most van a műtőben és ezen a műtéten múlik az élete.
Elefánt könnyeim elkezdtek szökőkút szerűen ömleni a térdeim meggyengültek és lerogytam a földre, az ápolónő oda gugolt mellém és elkezdte simogatni a hátam, igen ennél többet nem tud tenni most, igazából én sem tudom mit tegyek, mikor fel tudtam állni kisétáltam anyához leültem mellé és újra elkezdtem sírni, anya válára hajtottam a fejem és ő megfogta az arcom és együtt sírtunk. Ez hogy a barátom akit szeretek és ő az első akibe tényleg szerelmes vagyok és ilyen jó barátot még nem láttam a Földön meghal, az édesapám aki felnevelt, szeretett, gondoskodott rólam most élet halál között van, ez egyszerűen felfoghatatlan.Nem tudtam mit kezdjek magammal, csak sírtam és sírtam anya vállán, fogalmam sincs mennyi ideig ültünk ott, mert csak arra lettem figyelmes, hogy az ápolónő akivel az előbb beszéltem, nagyon siet felénk.Mikor odaért egy papírt és egy tollat tartott a kezében, amit oda csúsztatott anya elé, majd elhadarta ami a papíron állt:
-Mivel ön a legközelebbi hozzátartozója Hidvégi Gábornak,kérem döntsön ön.Az orvosok nem tudják teljesen megmenteni az életét, vagy részleges amnéziája lesz, ami körülbelül az utolsó 25 évet "kitörli" az emlékezetéből, vagy pedig nyaktól lefelé nem tud mozogni, sajnálatos módon, ennél jobban nem tudjuk megmenteni az életét. Esetleg még fenn marad az a lehetőség ha ön úgy gondolja, hogy nem tudná elviselni férje testi örök életre szóló sérüléseit akkor, fenn marad a harmadik lehetőség, hogy az orvosok nem küzdenek tovább az életéért.
Anya először rám nézett, én a könnyektől csak homályosan láttam, hogy anya melyik részre mutat, elvettem a kezéből a papírt elolvastam, hogy melyiket szeretné aláhúzni, vissza adtam anya kezébe a papírt, és bólintottam.Anya aláhúzta a részt, majd a lap alján alá is írta.Az ápolónő megköszönte, elfogadta döntésünket, és bevitte a műtőbe.Alig 30-40 perc múlva a műtőből egy fekete takaróval letakart emberi holttestet hoztak ki, igen ő volt az édesapám.Igazából anyával azért döntöttünk így, mert tudtuk, hogy apa ezt így szeretné, akárhányszor meglátott egy olyan fogyatékos embert akin már nem lehetett segíteni, hiába ott az a nagyon pici esély hogy még is vissza áll, többségében nem fordul elő, ekkor apa mindig mondta hogy ha ne adj Isten oda kerülne, hogy dönteni kell inkább a halál.Tulajdon képen ezzel csak neki szereztünk jót, mivel mikor megláttuk még jobban sírni kezdtünk. Kis idő múlva megjelent a nővérke és újabb papírokat hozott anyának, arról hogy hivatalosan mondott le róla..stb. a temetés..stb. Anya aláírta a papírokat, majd nem 1óra alatt és utána taxit hívtunk, (anya nem tudott volna a könnyektől vezetni, buszon meg így mutatkozni), és haza mentünk. A ház előtt rakott ki minket, nagy nehezen ki tudtuk nyitni a kaput és az ajtót.Mikor beértünk a házba olyan üres volt, igazából megszoktuk, hogy ketten vagyunk mert apa sokat dolgozott, de most ez teljesen más volt.Rögtön fel is rohantam a szobámba, ledőltem az ágyra és újra sírni kezdtem. Észre sem vettem ahogy anya be jön, lefekszik mellém és azt mondja: 4nap múlva temetés apádnak, 1hét múlva Martinnak, 3nap múlva vállogatás.
Borzasztó volt hallani, egy hét alatt a hozzám 2 legközelebb álló temetése.(Martiné azért lesz későb mert még ki kell deríteni a halál pontos okát, de rossz ezt így kimondani)Nem hiszem el, vagyis elhiszem csak nem akarom elhinni, valahogy még mindig olyan mintha itt lennének mellettem...
A tegnapihoz képest rövidebb (sokkal), de ne felejtsétek el hogy az dupla rész volt..:))
Puszi.:*
-....Az édesapád és Martin állapota nagyon válságos, vagyis, Martin a helyszínen életét veszítette, édesapád pedig most van a műtőben és ezen a műtéten múlik az élete.
Elefánt könnyeim elkezdtek szökőkút szerűen ömleni a térdeim meggyengültek és lerogytam a földre, az ápolónő oda gugolt mellém és elkezdte simogatni a hátam, igen ennél többet nem tud tenni most, igazából én sem tudom mit tegyek, mikor fel tudtam állni kisétáltam anyához leültem mellé és újra elkezdtem sírni, anya válára hajtottam a fejem és ő megfogta az arcom és együtt sírtunk. Ez hogy a barátom akit szeretek és ő az első akibe tényleg szerelmes vagyok és ilyen jó barátot még nem láttam a Földön meghal, az édesapám aki felnevelt, szeretett, gondoskodott rólam most élet halál között van, ez egyszerűen felfoghatatlan.Nem tudtam mit kezdjek magammal, csak sírtam és sírtam anya vállán, fogalmam sincs mennyi ideig ültünk ott, mert csak arra lettem figyelmes, hogy az ápolónő akivel az előbb beszéltem, nagyon siet felénk.Mikor odaért egy papírt és egy tollat tartott a kezében, amit oda csúsztatott anya elé, majd elhadarta ami a papíron állt:
-Mivel ön a legközelebbi hozzátartozója Hidvégi Gábornak,kérem döntsön ön.Az orvosok nem tudják teljesen megmenteni az életét, vagy részleges amnéziája lesz, ami körülbelül az utolsó 25 évet "kitörli" az emlékezetéből, vagy pedig nyaktól lefelé nem tud mozogni, sajnálatos módon, ennél jobban nem tudjuk megmenteni az életét. Esetleg még fenn marad az a lehetőség ha ön úgy gondolja, hogy nem tudná elviselni férje testi örök életre szóló sérüléseit akkor, fenn marad a harmadik lehetőség, hogy az orvosok nem küzdenek tovább az életéért.
Borzasztó volt hallani, egy hét alatt a hozzám 2 legközelebb álló temetése.(Martiné azért lesz későb mert még ki kell deríteni a halál pontos okát, de rossz ezt így kimondani)Nem hiszem el, vagyis elhiszem csak nem akarom elhinni, valahogy még mindig olyan mintha itt lennének mellettem...
A tegnapihoz képest rövidebb (sokkal), de ne felejtsétek el hogy az dupla rész volt..:))
Puszi.:*
2013. április 23., kedd
Szeretem, nem szeretem :// 18.rész
Hát most egy extra hosszú részt szerettem volna hozni, de folyton bezavart a kedvenc zeném, amit rögtön elkezdtem énekelni, de azért igyekeztem..:))
18.rész
Mikor leírtam a versem, elolvastam úgy döntöttem, hogy holnap megmutatom Martinnak.Persze így terveztem én a dolgokat csak nem igazán sikerült,de előröl a napot.
Reggel kómásan másztam le a lépcsőn, alig láttam valamit is, még félig aludtam, viszont mikor megláttam anyát a konyhában hogy a kedvenc reggelimet csinálja (hagymás,paprikás rántotta) rögtön felcsillant a szem. Megfogtam magam és még a lépcsőről elkezdtem szaladni lefelé a konyhába, adtam anya arcára egy hatalmas puszit, majd köszöntöttem:
-Jó reggelt!
-Szia! Milyen volt az első éjszaka Martin nélkül?-ekkor még úgy gondoltam hogy első és egyetlen.
-Háát.... írtam egy verset.-kicsit félénken mondtam ki.
-Komolyan?-meglepődött volt anya, de boldog- majd reggeli után hozd le és olvasd fel nekem!
-Neked?-ismételtem meg a végét.
-Igen, apád elment már dolgozni.
-Ja jó, azt hittem összevesztetek.
-Nem dehogy is.-mosolygott rám.
-Anya. Felmegyek elkészülök addig míg kész leszel.
-Rendben, de nem sokára készen vagyok, úgy igyekezz.-a mondat végét már csak a lépcsőfordulóból hallottam.
Felértem a szobámba, bementem a fürdőbe és szembe néztem magammal.Hát mit ne mondjak nem a legcsodálatosabb látvány volt, ezért gyors fésülködés,gyors öltözködés, vagyis így terveztem, mivel elővettem egy pólót tetszett is, de már nem találtam hozzá nadrágot, aztán ahoz nem találtam pólót majd egy nyaklánc meg tetszett, de az ahoz illő pólóm szennyesben volt, ezért kerestem másikat, de ahoz nadrág nem volt, hát elvoltam így vele egy darabig, vagyis hát fél óráig pontosabban mert csak arra lettem figyelmes, hogy anya felordít:"Kész a reggeli, siess míg meleg!" Hát jó akkor lebotorkáltam körölbelül ugyan úgy mint ahogy egy fél órája felmentem, anya meg is jegyezte:
-Nem készülődsz?
-De csak...
-Ruha válság van...-folytatta helyettem.
-Igen.-nevettem, de ismer már anya.
-Akkor ez segíteni fog.-és előhúzott egy szatyrot amiben egy egész szett volt. Volt benne topánka hozzá illő póló és farmer rövidnadrág és hosszú nyaklánc is.Hát igen akkor, reggeli ruha krízis anyának hála megoldva.
-Ú anya köszönöm szépen ez nagyon tetszik.-mosolyogva köszöntem meg neki.
-Nincs mit szivem.
Gyorsan bekapkodtam a reggelimet, hogy minél hamarabb felmehessek a szobámba és felpróbálhassam az új ruháimat, meg amúgy is már csak 40 percem volt oda érni a próbára és ebből 10-15perc csak az út, szóval gyorsan felkaptam az új ruháimat(nagyon tetszenek), aztán egy gyors smink, hullámos haj, és INDULÁS!
Az úton bedugtam a fülembe a fülesem amiből David Guetta- Play Hard című száma szólt, és erre a számra kezdtem el sétálni, Alig telt el 1-2perc, még a számnak sem lett vége, amikor hátulról "rámtámadott" Kristóf és Dani a próbáról, először megijedtem, majd kirántottam a fülemből a zenét és rájuk szóltam:
-Ti idióták!-persze nevettem közben.
-Bocs.-mondta Dani de majd megfulladt a röhögéstől.
Közben elpakoltam a zenét, hát így nem lesz rá szükség, se baj úgyis jobb az emberi társaság..
-Amúgy te tudod hogy Ricsi nem fog többet velünk táncolni, hanem mostantól ti 3-an lányok mi 2-en Danival és az új srác lesz Máté.-szólt közbe Kristóf.
-Nem. De miért lép ki?
-Hát..izé.. nem lép ki..hanem..szóval..balesete volt és...-nyögdöste kifele Dani.
-Ugye nem halt meg?-tátottam el a számat.
-Nem, dehogy is csak eltört mindkét lába meg az egyik keze.-"nyugtatott" meg Kristóf.
-Ú, sajnálom és akkor az új srácnak, Máténak igaz?Be kell tanítani az előröl a táncot?
-Hát aha.-mondták egyszerre.
-Basszus, de már csak 4nap van.
-Tudjuk.Ezért ma 7óra hosszás lesz a próba, EGY pihenővel-hangsúlyozta ki Dani az 'egy' szót.
-Őő..Hát ok.-nem tudam igazán mit reagálni.
Mire befejeztük a beszélgetést oda is értünk a teremhez, bementünk és mikor beléptünk a terembe már mindenki ott volt, csak minket vártak.Be se léptünk szinte a terembe de Gabi már felállt, tapsolt kettőt mindenkit egy körbe parancsolt és neki is kezdett a parancsoknak:
-Fanni ő az új párod Máté. Mindenki ő Máté.-és rámutatott ezek szerint Mátéra.
-Szia. Fanni vagyok a párod.-mutatkoztam be a mellettem ülő srácnak.
-Szia, én Má.....-és félbe szakította Gabi.
-Nincs beszéd, sietnünk kell.!Mindenki helyére.! Az első 4órában be tanítjuk Máténak a táncot a maradék 3ban befejezzük.-ez egy tiszta diktátor.
Beálltunk a helyünkre, el is kezdtük a táncot, Máténak tök jól ment, iszonyat jó táncos és nagyon gyorsan tanul, mikor befejeztük a betanítását leültünk pihenni egy 10percre, igazából nem telt 4órába h betanítsuk csak 3-3és félbe, így hogyha hamarabb befejezzük még elpróbáljuk egy párszor és mehetünk hamarabb haza. Szünetben megnéztem a telefonom, 17 (!!) nem fogadott hívás ebből 8 anya, 4ismeretlen és 5 apa. Fúú itt valami gond lehet. Kimentem gyorsan és felhívtam anyát, de nem vette fel, de be kellett menni próbára ezért hagytam és úgy voltam vele hogy siessünk és akkor utánna felhívom, aggódtam egész próba alatt, és szerencsére gyorsan be is fejeztük és amilyen gyorsan csak tudtam kaptam a telefonomhoz és megnéztem 32(!!) nem fogadott hívás és mind anya, na most már tuti, hogy hatalmas a baj. Fel akartam hívni, de nem kellett, mert ő már hívott is felkaptam és beleszóltam.
-Mi a baj?-támadtam le anyát.
-Jó napot, ön Hidvégi Anita leánya?-kérdezte egy ismeretlen női hang.
-Igen én lennék, mi történt?
-Kérem fáradjon be a Szent Erzsébet kórházba itt mindent elmondunk.
-Rendben, sietek.
És lecsaptam a telefont.Szerencsére ez a kórház pár saroknyira volt a próbateremtől így 5-6perc alatt ott voltam futva.Loholva rohantam be a kórházba és támadtam le az információs pultban ülő hölgyet:
-Jónapot, Hidvégi Anita lánya vagyok, az érd...-be se fejeztem máris tudta hova kell vezetnie.
-Kérem jőjön velem.
Oda vezetett anyához aki ott ült a kórház egyik folyosóján egy széken és sírt.Oda rohantam hozzá, legugoltam elé és megkérdeztem, szinte már sokkos állapotban:
-Anya, mi történt?
Anya nem válaszolt helyette az egyik ápolónő jött oda hozzám:
-Fanni?
-Igen?
-Kérlek gyere velem.
-Mi..mi..mi..mi történt, és hogy, és..és.. miért van itt anya?-alig tudtam elszakadni anyától és menet közben tettem fel a kérdéseimet.
Bevezetett egy kórterembe ami teljesen üres volt, leültetett, leült mellém és bele kezdett:
-A te édesapád Hidvégi Gábor?
-Igen.Vele történt valami, ÚRISTEN MEGSÉRÜLT? MI TÖRTÉNT?- kaptam sokkos állapotot.
-Kérlek nyugodj meg. Végig fogom mondani, de kérlek válaszolj még egy kérdésemre.
-Igen? Gyorsan, kérem mondja már.
-A te barátod ugye bár Martin?
-Igen. NE NEKI IS BAJA TÖRTÉNT?
-Kérlek halkabban.Ki fogsz borulni, ezt tudom előre, éppen ezért próbálom szépen óvatosan elmondani a történteket.Édesapás és a barátod ketten utaztak egy autóban, és sajnos baleset érte őket.-nem jutottam szóhoz már csak sírtam és egy hang sem jött ki a számon.-Tudom, hogy megrázó, de a legrosszabbat még nem is tudod.Az édesapád és Martin.......
Nagyon nagyon sajnálom, hogy itt abba kellett hagynom és tényleg nagyon hosszú ez a rész, és én is le akartam még írni a végét, de csak nem árulhatok el mindent és egy kis izgalom nektek is kell...:))
Puszi..:*
18.rész
Mikor leírtam a versem, elolvastam úgy döntöttem, hogy holnap megmutatom Martinnak.Persze így terveztem én a dolgokat csak nem igazán sikerült,de előröl a napot.
Reggel kómásan másztam le a lépcsőn, alig láttam valamit is, még félig aludtam, viszont mikor megláttam anyát a konyhában hogy a kedvenc reggelimet csinálja (hagymás,paprikás rántotta) rögtön felcsillant a szem. Megfogtam magam és még a lépcsőről elkezdtem szaladni lefelé a konyhába, adtam anya arcára egy hatalmas puszit, majd köszöntöttem:
-Jó reggelt!
-Szia! Milyen volt az első éjszaka Martin nélkül?-ekkor még úgy gondoltam hogy első és egyetlen.
-Háát.... írtam egy verset.-kicsit félénken mondtam ki.
-Komolyan?-meglepődött volt anya, de boldog- majd reggeli után hozd le és olvasd fel nekem!
-Neked?-ismételtem meg a végét.
-Igen, apád elment már dolgozni.
-Ja jó, azt hittem összevesztetek.
-Nem dehogy is.-mosolygott rám.
-Anya. Felmegyek elkészülök addig míg kész leszel.
-Rendben, de nem sokára készen vagyok, úgy igyekezz.-a mondat végét már csak a lépcsőfordulóból hallottam.
Felértem a szobámba, bementem a fürdőbe és szembe néztem magammal.Hát mit ne mondjak nem a legcsodálatosabb látvány volt, ezért gyors fésülködés,gyors öltözködés, vagyis így terveztem, mivel elővettem egy pólót tetszett is, de már nem találtam hozzá nadrágot, aztán ahoz nem találtam pólót majd egy nyaklánc meg tetszett, de az ahoz illő pólóm szennyesben volt, ezért kerestem másikat, de ahoz nadrág nem volt, hát elvoltam így vele egy darabig, vagyis hát fél óráig pontosabban mert csak arra lettem figyelmes, hogy anya felordít:"Kész a reggeli, siess míg meleg!" Hát jó akkor lebotorkáltam körölbelül ugyan úgy mint ahogy egy fél órája felmentem, anya meg is jegyezte:
-Nem készülődsz?
-De csak...
-Ruha válság van...-folytatta helyettem.
-Igen.-nevettem, de ismer már anya.
-Akkor ez segíteni fog.-és előhúzott egy szatyrot amiben egy egész szett volt. Volt benne topánka hozzá illő póló és farmer rövidnadrág és hosszú nyaklánc is.Hát igen akkor, reggeli ruha krízis anyának hála megoldva.
-Ú anya köszönöm szépen ez nagyon tetszik.-mosolyogva köszöntem meg neki.
-Nincs mit szivem.
Gyorsan bekapkodtam a reggelimet, hogy minél hamarabb felmehessek a szobámba és felpróbálhassam az új ruháimat, meg amúgy is már csak 40 percem volt oda érni a próbára és ebből 10-15perc csak az út, szóval gyorsan felkaptam az új ruháimat(nagyon tetszenek), aztán egy gyors smink, hullámos haj, és INDULÁS!
Az úton bedugtam a fülembe a fülesem amiből David Guetta- Play Hard című száma szólt, és erre a számra kezdtem el sétálni, Alig telt el 1-2perc, még a számnak sem lett vége, amikor hátulról "rámtámadott" Kristóf és Dani a próbáról, először megijedtem, majd kirántottam a fülemből a zenét és rájuk szóltam:
-Ti idióták!-persze nevettem közben.
-Bocs.-mondta Dani de majd megfulladt a röhögéstől.
Közben elpakoltam a zenét, hát így nem lesz rá szükség, se baj úgyis jobb az emberi társaság..
-Amúgy te tudod hogy Ricsi nem fog többet velünk táncolni, hanem mostantól ti 3-an lányok mi 2-en Danival és az új srác lesz Máté.-szólt közbe Kristóf.
-Nem. De miért lép ki?
-Hát..izé.. nem lép ki..hanem..szóval..balesete volt és...-nyögdöste kifele Dani.
-Ugye nem halt meg?-tátottam el a számat.
-Nem, dehogy is csak eltört mindkét lába meg az egyik keze.-"nyugtatott" meg Kristóf.
-Ú, sajnálom és akkor az új srácnak, Máténak igaz?Be kell tanítani az előröl a táncot?
-Hát aha.-mondták egyszerre.
-Basszus, de már csak 4nap van.
-Tudjuk.Ezért ma 7óra hosszás lesz a próba, EGY pihenővel-hangsúlyozta ki Dani az 'egy' szót.
-Őő..Hát ok.-nem tudam igazán mit reagálni.
Mire befejeztük a beszélgetést oda is értünk a teremhez, bementünk és mikor beléptünk a terembe már mindenki ott volt, csak minket vártak.Be se léptünk szinte a terembe de Gabi már felállt, tapsolt kettőt mindenkit egy körbe parancsolt és neki is kezdett a parancsoknak:
-Fanni ő az új párod Máté. Mindenki ő Máté.-és rámutatott ezek szerint Mátéra.
-Szia. Fanni vagyok a párod.-mutatkoztam be a mellettem ülő srácnak.
-Szia, én Má.....-és félbe szakította Gabi.
-Nincs beszéd, sietnünk kell.!Mindenki helyére.! Az első 4órában be tanítjuk Máténak a táncot a maradék 3ban befejezzük.-ez egy tiszta diktátor.
Beálltunk a helyünkre, el is kezdtük a táncot, Máténak tök jól ment, iszonyat jó táncos és nagyon gyorsan tanul, mikor befejeztük a betanítását leültünk pihenni egy 10percre, igazából nem telt 4órába h betanítsuk csak 3-3és félbe, így hogyha hamarabb befejezzük még elpróbáljuk egy párszor és mehetünk hamarabb haza. Szünetben megnéztem a telefonom, 17 (!!) nem fogadott hívás ebből 8 anya, 4ismeretlen és 5 apa. Fúú itt valami gond lehet. Kimentem gyorsan és felhívtam anyát, de nem vette fel, de be kellett menni próbára ezért hagytam és úgy voltam vele hogy siessünk és akkor utánna felhívom, aggódtam egész próba alatt, és szerencsére gyorsan be is fejeztük és amilyen gyorsan csak tudtam kaptam a telefonomhoz és megnéztem 32(!!) nem fogadott hívás és mind anya, na most már tuti, hogy hatalmas a baj. Fel akartam hívni, de nem kellett, mert ő már hívott is felkaptam és beleszóltam.
-Mi a baj?-támadtam le anyát.
-Jó napot, ön Hidvégi Anita leánya?-kérdezte egy ismeretlen női hang.
-Igen én lennék, mi történt?
-Kérem fáradjon be a Szent Erzsébet kórházba itt mindent elmondunk.
-Rendben, sietek.
És lecsaptam a telefont.Szerencsére ez a kórház pár saroknyira volt a próbateremtől így 5-6perc alatt ott voltam futva.Loholva rohantam be a kórházba és támadtam le az információs pultban ülő hölgyet:
-Jónapot, Hidvégi Anita lánya vagyok, az érd...-be se fejeztem máris tudta hova kell vezetnie.
-Kérem jőjön velem.
Oda vezetett anyához aki ott ült a kórház egyik folyosóján egy széken és sírt.Oda rohantam hozzá, legugoltam elé és megkérdeztem, szinte már sokkos állapotban:
-Anya, mi történt?
Anya nem válaszolt helyette az egyik ápolónő jött oda hozzám:
-Fanni?
-Igen?
-Kérlek gyere velem.
-Mi..mi..mi..mi történt, és hogy, és..és.. miért van itt anya?-alig tudtam elszakadni anyától és menet közben tettem fel a kérdéseimet.
Bevezetett egy kórterembe ami teljesen üres volt, leültetett, leült mellém és bele kezdett:
-A te édesapád Hidvégi Gábor?
-Igen.Vele történt valami, ÚRISTEN MEGSÉRÜLT? MI TÖRTÉNT?- kaptam sokkos állapotot.
-Kérlek nyugodj meg. Végig fogom mondani, de kérlek válaszolj még egy kérdésemre.
-Igen? Gyorsan, kérem mondja már.
-A te barátod ugye bár Martin?
-Igen. NE NEKI IS BAJA TÖRTÉNT?
-Kérlek halkabban.Ki fogsz borulni, ezt tudom előre, éppen ezért próbálom szépen óvatosan elmondani a történteket.Édesapás és a barátod ketten utaztak egy autóban, és sajnos baleset érte őket.-nem jutottam szóhoz már csak sírtam és egy hang sem jött ki a számon.-Tudom, hogy megrázó, de a legrosszabbat még nem is tudod.Az édesapád és Martin.......
Nagyon nagyon sajnálom, hogy itt abba kellett hagynom és tényleg nagyon hosszú ez a rész, és én is le akartam még írni a végét, de csak nem árulhatok el mindent és egy kis izgalom nektek is kell...:))
Puszi..:*
2013. április 18., csütörtök
Szeretem, nem szeretem ://17.rész
A vers SAJÁT.! Nem ellopni.! Csak ennyit..:))
17.rész
Miután bőven kiörvendeztem magam Martinnal felmentünk a szobámba, megfürödtünk és gyorsan ágyba bújtunk. Még susorogva beszélgettünk egy kicsit:
-Összeköltözünk.-suttogtam.
-Tudom.-mondta halkan szelíd hangjával.
-Nem félsz?
-Kellene?
-Hát.. azért az csak más lesz mint most.
-Miben is?
-Magunkról kell gondoskodni?!
-És?
-Hát..nem tudom.Megoldjuk mi ezt?
-Persze.-és megnyugtatás képen adott egy forró érzelemmel teli csókot.
Hirtelen nem is lett több kérdésem.Ó, Istenem mennyire szeretem.
Másnap:
Reggel próba.5óra hossza volt, komolyan már nem tudom hogy bírom, de hát ha be akarunk kerülni abba a klippbe akkor meg kell szenvedni.Ó tényleg, a klipp, 4nap már csak 4nap és válogató. Ajaj, és még ott a tánc fele, na akkor bele kell húznunk.
Este most kivételesen egyedül voltam, mivel Martin elment a szüleihez megbeszélni a dolgokat és elhozni az utolsó cuccait is, így ma reggel mikor elindultam próbára ő rögtön a szüleihez ment, és azt mondta nem is jön vissza majd csak holnap este, így egyedül kellett aludnom, hosszú idők után most kivételesen. Mindegy is elütöttem az időt, mivel mikor letakarítottam a tükrömet elkezdtem énekelni csak úgy hirtelen.
17.rész
Miután bőven kiörvendeztem magam Martinnal felmentünk a szobámba, megfürödtünk és gyorsan ágyba bújtunk. Még susorogva beszélgettünk egy kicsit:
-Összeköltözünk.-suttogtam.
-Tudom.-mondta halkan szelíd hangjával.
-Nem félsz?
-Kellene?
-Hát.. azért az csak más lesz mint most.
-Miben is?
-Magunkról kell gondoskodni?!
-És?
-Hát..nem tudom.Megoldjuk mi ezt?
-Persze.-és megnyugtatás képen adott egy forró érzelemmel teli csókot.
Hirtelen nem is lett több kérdésem.Ó, Istenem mennyire szeretem.
Másnap:
Reggel próba.5óra hossza volt, komolyan már nem tudom hogy bírom, de hát ha be akarunk kerülni abba a klippbe akkor meg kell szenvedni.Ó tényleg, a klipp, 4nap már csak 4nap és válogató. Ajaj, és még ott a tánc fele, na akkor bele kell húznunk.
Este most kivételesen egyedül voltam, mivel Martin elment a szüleihez megbeszélni a dolgokat és elhozni az utolsó cuccait is, így ma reggel mikor elindultam próbára ő rögtön a szüleihez ment, és azt mondta nem is jön vissza majd csak holnap este, így egyedül kellett aludnom, hosszú idők után most kivételesen. Mindegy is elütöttem az időt, mivel mikor letakarítottam a tükrömet elkezdtem énekelni csak úgy hirtelen.
Majd egyszer jön egy pillanat,
ami majd gyorsan elillan.
Le is jegyeztem nehogy elfelejtsem. Folytattam is.
De most még itt van velünk,
a szél hozta el nekünk.
Vigyázzunk mert ez csak egyszer van,
többet nem tér majd vissza.
Ha nem éled meg úgy ahogy kell,
soha többet nem érsz majd fel.
Nem érsz majd fel hozzá,
nem kapod meg újra igazán.
A dicső pillanatokat,
ott hagyod boldog múltadban.
A keserű jövő nem tartogat,
újra ilyen pillanatokat.
Egyszer még bánni fogod,
így vidd magaddal kicsi lovadon.
Kicsi lovad viszi neked,
s boldog leszel, ezt soha ne feledd!
Soha ne feledd, ott lesz veled minden,
minden, s mindenki boldogok lesznek veled.
S végül minden jóra fordul,
ezen többet te sem búslakodol.
A világod újra szép lesz,
nincs más most már csak mosolyognod kell.
Hát ez az én kis versem. Fogalmam sincs hogy jutottak eszembe ezek a gondolatok, de nekem tetszik és ez az első versem, a címe pedig: ...csak mosolyognod kell
Kinek hogy tetszett?:)) A vers milyen?:)) Teljesen saját, tegnap esti művem..^^ És kép pedig azért nincs mert itt van helyette a vers, és a rész is azért ilyen rövid, ez inkább csak a versről szól.
Remélem tetszik.Puszi:*
2013. április 17., szerda
1000.♥
Nee, ezt nem hiszem el..:O Elértük az 1000 látogatót...Nem hittem volna, hogy ilyen hamar a 16.(!!!) résznél már ilyen sok látogatóm lesz, hát nagyon, nagyon köszönöm nektek..:)) Ennél nagyobb ajándékot mára.. KÖSZÖNÖM mindenkinek.♥ Szeretlek titeket...:))
Puszi..:*
Puszi..:*
Szeretem, nem szeretem :// 16.rész
Hüpp-hüpp. Na mindenki kiizgulta magát?:)) Remélem igen, és hogy megnyugodjatok hozom a kövit...:))
16.rész
-Martin, most komolyan mondod, hogy itt rekedtünk?-egyre jobban idegeskedtem.
-Ez így nem igaz, mivel az utat nem tudom de kitalálom, hogy jutunk haza.
-Aha, hogyne vedd elő a magyarázataidat gyorsan még mielőtt bele nem löklek a vízbe!
-Oké, kérek egy kis időt.
Kb 10perce ültünk ott és néztünk ki a fejünkből, és gondolkoztunk, meguntam és megkérdeztem Martint:
-Kitaláltad végre?
-Nem, még egy kicsit gondolkozok.
-Fúúúúú.
Bármennyire szeretem legszivesebben beleborítottam volna a vízbe már olyan ideges voltam, de hát csak a barátom, nem tehetem meg ezt vele.Na igen még vagy 20 ismétlem 20 percig ültünk ott mikor végre megszólalt az én drágám.
-MEGVAN!
-Igen, hogy jutunk ki?
-Felhívom Kikit hogy a helikopterével keressen meg minket és húzzanak ki.
Na igen Kiki(eredetileg Áron a neve csak ez úgy ráragadt, ő a vizibiciklis tulajdonosa) ilyen kis "pénzes" kölyök, hogy még helikoptere is van... Mindegy a lényeg, hogy kijutunk.
Ó hogy mennyit szenvedtünk mire kiértünk, de most már végre itthon vagyunk, este a jó meleg ágyban, Martin karjaiban. És hát igen egy kicsit "elvagyunk".
Na előröl. Már a kapuban elkezdtünk vadul csókolózni, és mint a filmekben nem engedtük el egymást végig a járdán az ajtóig hevesen csókolóztunk.Majd szinte beborultunk az ajtón, a cipőnket csak ledobtuk és a lépcsőn felfelé folyamatosan dobáltuk le egymásról a ruhákat, mire felértünk nekicsaptam a bezárt ajtónak és úgy próbáltam kinyitni. Szó szerint be zuhantunk az ajtón és a földre estünk. Ő alulra én pedig rá. Hevesen csókolóztunk a földön, ő farmerban én pedig, farmerban és melltartóban.Már teljesen benne voltunk amikor anyáék hirtelen a vártnál hamarabb beállítottak. Élveztük egymás társaságát a földön( de nem történt semmi komoly), amikor is anya és apa hirtelen felosontak az emeletre, teljesen boldogan, de mit is mondjak nem voltak valami boldogok amikor megláttak minket így, hiszen mégis csak az egy szem lányukról van szó, csodálom, hogy nem ájultak el. Minden esetre nagyon finoman tolerálták a helyzetet, ugyanis csak anya szólalt meg finoman(jó hogy hiszen apa sokkot kapva rohant lefele)
-Öltözzetek fel, hoztunk nektek valamit.-anya mondandója.
-Rendben.-pattantunk is fel egyszerre Martinnal.
Kikaptam a szekrényemből egy pólót felkaptam magamra és közben Martin is elővett a szekrényéből(igen idő közben kapott egy szekrényt,IDE KÖLTÖZÖTT) egy pólót és felvette.
Mikor leértünk anyáék a konyhaasztalnál vártak minket és ahogy láttuk nagyon fontos hírrel szolgálnak. Mint kiderült hoztak nekünk szuvenírt(nekem egy I ♥ PARIS feliratú pólót, és Martin pedig egy melegítőnacit, ami kifejezetten tetszik és teljesen Martin stílusa, de majd el el kérem tőle alvósnak *-* , tuti anya vette) és ezen kívül szerettek volna mondani még valamit.
-Arra gondoltunk apáddal...-kezdte anya, apa pedig hevesen bólogatott, semmi kétség semmi beleszólása nem volt anya eldöntötte és kész.-...hogy mivel enyire..khm..JÓL elvagytok-emelve ki a jól szót-mi lenne ha összeköltöznétek.
-De hát most is együtt "lakunk".-értetlenkedtem.
-Igen, de külön lakásba.
-Anya, de hát ez SZUPER.-és Martin nyakába ugrottam.Majd anyához és apához is odamentem és jól megszorongattam őket.
-Oké Kicsim elég lesz. Arra gondoltunk, hogy holnap elkezdjük a keresgélést.
-Oké,oké,oké,oké, de jó, de jó, IGEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEN-mentem át dedóba.
Na milyen?:)) Bocsi, hogy rövid, de sokat kilódtam a zenékkel. Puszi Smile..;]
16.rész
-Martin, most komolyan mondod, hogy itt rekedtünk?-egyre jobban idegeskedtem.
-Ez így nem igaz, mivel az utat nem tudom de kitalálom, hogy jutunk haza.
-Aha, hogyne vedd elő a magyarázataidat gyorsan még mielőtt bele nem löklek a vízbe!
-Oké, kérek egy kis időt.
Kb 10perce ültünk ott és néztünk ki a fejünkből, és gondolkoztunk, meguntam és megkérdeztem Martint:
-Kitaláltad végre?
-Nem, még egy kicsit gondolkozok.
-Fúúúúú.
Bármennyire szeretem legszivesebben beleborítottam volna a vízbe már olyan ideges voltam, de hát csak a barátom, nem tehetem meg ezt vele.Na igen még vagy 20 ismétlem 20 percig ültünk ott mikor végre megszólalt az én drágám.
-MEGVAN!
-Igen, hogy jutunk ki?
-Felhívom Kikit hogy a helikopterével keressen meg minket és húzzanak ki.
Na igen Kiki(eredetileg Áron a neve csak ez úgy ráragadt, ő a vizibiciklis tulajdonosa) ilyen kis "pénzes" kölyök, hogy még helikoptere is van... Mindegy a lényeg, hogy kijutunk.
Ó hogy mennyit szenvedtünk mire kiértünk, de most már végre itthon vagyunk, este a jó meleg ágyban, Martin karjaiban. És hát igen egy kicsit "elvagyunk".
-Öltözzetek fel, hoztunk nektek valamit.-anya mondandója.
-Rendben.-pattantunk is fel egyszerre Martinnal.
Kikaptam a szekrényemből egy pólót felkaptam magamra és közben Martin is elővett a szekrényéből(igen idő közben kapott egy szekrényt,IDE KÖLTÖZÖTT) egy pólót és felvette.
Mikor leértünk anyáék a konyhaasztalnál vártak minket és ahogy láttuk nagyon fontos hírrel szolgálnak. Mint kiderült hoztak nekünk szuvenírt(nekem egy I ♥ PARIS feliratú pólót, és Martin pedig egy melegítőnacit, ami kifejezetten tetszik és teljesen Martin stílusa, de majd el el kérem tőle alvósnak *-* , tuti anya vette) és ezen kívül szerettek volna mondani még valamit.
-Arra gondoltunk apáddal...-kezdte anya, apa pedig hevesen bólogatott, semmi kétség semmi beleszólása nem volt anya eldöntötte és kész.-...hogy mivel enyire..khm..JÓL elvagytok-emelve ki a jól szót-mi lenne ha összeköltöznétek.
-De hát most is együtt "lakunk".-értetlenkedtem.
-Igen, de külön lakásba.
-Anya, de hát ez SZUPER.-és Martin nyakába ugrottam.Majd anyához és apához is odamentem és jól megszorongattam őket.
-Oké Kicsim elég lesz. Arra gondoltunk, hogy holnap elkezdjük a keresgélést.
-Oké,oké,oké,oké, de jó, de jó, IGEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEN-mentem át dedóba.
Na milyen?:)) Bocsi, hogy rövid, de sokat kilódtam a zenékkel. Puszi Smile..;]
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)