Szeretem nem szeretem :// 19.rész

19.rész

-....Az édesapád és Martin állapota nagyon válságos, vagyis, Martin a helyszínen életét veszítette, édesapád pedig most van a műtőben és ezen a műtéten múlik az élete.
Elefánt könnyeim elkezdtek szökőkút szerűen ömleni a térdeim meggyengültek és lerogytam a földre, az ápolónő oda gugolt mellém és elkezdte simogatni a hátam, igen ennél többet nem tud tenni most, igazából én sem tudom mit tegyek, mikor fel tudtam állni kisétáltam anyához leültem mellé és újra elkezdtem sírni, anya válára hajtottam a fejem és ő megfogta az arcom és együtt sírtunk. Ez hogy a barátom akit szeretek és ő az első akibe tényleg szerelmes vagyok és ilyen jó barátot még nem láttam a Földön meghal, az édesapám aki felnevelt, szeretett, gondoskodott rólam most élet halál között van, ez egyszerűen felfoghatatlan.Nem tudtam mit kezdjek magammal, csak sírtam és sírtam anya vállán, fogalmam sincs mennyi ideig ültünk ott, mert csak arra lettem figyelmes, hogy az ápolónő akivel az előbb beszéltem, nagyon siet felénk.Mikor odaért egy papírt és egy tollat tartott a kezében, amit oda csúsztatott anya elé, majd elhadarta ami a papíron állt:
-Mivel ön a legközelebbi hozzátartozója Hidvégi Gábornak,kérem döntsön ön.Az orvosok nem tudják teljesen megmenteni az életét, vagy részleges amnéziája lesz, ami körülbelül az utolsó 25 évet "kitörli" az emlékezetéből, vagy pedig nyaktól lefelé nem tud mozogni, sajnálatos módon, ennél jobban nem tudjuk megmenteni az életét. Esetleg még fenn marad az a lehetőség ha ön úgy gondolja, hogy nem tudná elviselni férje testi örök életre szóló sérüléseit akkor, fenn marad a harmadik lehetőség, hogy az orvosok nem küzdenek tovább az életéért.

Anya először rám nézett, én a könnyektől csak homályosan láttam, hogy anya melyik részre mutat, elvettem a kezéből a papírt elolvastam, hogy melyiket szeretné aláhúzni, vissza adtam anya kezébe a papírt, és bólintottam.Anya aláhúzta a részt, majd a lap alján alá is írta.Az ápolónő megköszönte, elfogadta döntésünket, és bevitte a műtőbe.Alig 30-40 perc múlva a műtőből egy fekete takaróval letakart emberi holttestet hoztak ki, igen ő volt az édesapám.Igazából anyával azért döntöttünk így, mert tudtuk, hogy apa ezt így szeretné, akárhányszor meglátott egy olyan fogyatékos embert akin már nem lehetett segíteni, hiába ott az a nagyon pici esély hogy még is vissza áll, többségében nem fordul elő, ekkor apa mindig mondta hogy ha ne adj Isten oda kerülne, hogy dönteni kell inkább a halál.Tulajdon képen ezzel csak neki szereztünk jót, mivel mikor megláttuk még jobban sírni kezdtünk. Kis idő múlva megjelent a nővérke és újabb papírokat hozott anyának, arról hogy hivatalosan mondott le róla..stb. a temetés..stb. Anya aláírta a papírokat, majd nem 1óra alatt és utána taxit hívtunk, (anya nem tudott volna a könnyektől vezetni, buszon meg így mutatkozni), és haza mentünk. A ház előtt rakott ki minket, nagy nehezen ki tudtuk nyitni a kaput és az ajtót.Mikor beértünk a házba olyan üres volt, igazából megszoktuk, hogy ketten vagyunk mert apa sokat dolgozott, de most ez teljesen más volt.Rögtön fel is rohantam a szobámba, ledőltem az ágyra és újra sírni kezdtem. Észre sem vettem ahogy anya be jön, lefekszik mellém és azt mondja: 4nap múlva temetés apádnak, 1hét múlva Martinnak, 3nap múlva vállogatás.
Borzasztó volt hallani, egy hét alatt a hozzám 2 legközelebb álló temetése.(Martiné azért lesz későb mert még ki kell deríteni a halál pontos okát, de rossz ezt így kimondani)Nem hiszem el, vagyis elhiszem csak nem akarom elhinni, valahogy még mindig olyan mintha itt lennének mellettem...

A tegnapihoz képest rövidebb (sokkal), de ne felejtsétek el hogy az dupla rész volt..:))
Puszi.:*