8.rész
...Miután megfürödtünk még beszélgettünk, majd oldalamra fordultam , Martin átölelte a derekam a kezét, pedig az agyon pihentette. El kezdtem dúdolgatni, finoman, altató szerűen.Ilyen romantikusan aludtunk el agymás karjai közt.
Reggel az ébresztő óra keltett fel minket. A lehető leggyorsabban készültünk el mivel késésben voltunk, a buszt is épp' hogy elértük. A suli aulájában egy csókkal búcsúztunk el egymástól, mivel ő egész nap a tornateremben lesz, kézimecsen bíró(-.-) így egész nap távol leszünk, nem zavarhatom majd.Éreztem a hátamon a fürkésző tekinteteket, és mikor beléptem a terembe meg is kaptam.
-Úúúú...-ez persze Vivi volt.
-Fanni, mi volt ez?Áááá azta.!-Heni
-Pöff.-és ez volt Reni(Zsuzsi utánnam lévő legjobb barátnője.)
3komment, hm. nem is sok..Na ki is derült miért ennyi.Mivel így is kevesen vagyunk(18, 11lány és 7fiú)eléggé érződő volt a 3fiú beteg és 2lány beteg, Zsuzsi(szülőszabin..xdd), 3kézisfiúnk és 2kézis lányunk és a két lány aki vécén volt, ezért csak 3lány(akik kommenteltek, 1fiú(érthető a csend) és én voltunk a teremben.Heni és Vivi azonnal a nyakamba ugrottakés visítozva kellett nekik elmesélnem mindent.
A napot egyébként teljesen a "Fanni és Martin együtt, úriten" sztori ölelte át. Amúgy a hat óra nem volt vészes. Egyedül indultam haza, mivel Martin este 5(!!)-re ér majd haza.
Beértem az ajtón megebédeltem, majd felmentem a szobámba, átöltöztem laza otthoni szerkóba, majd bekapcsoltam a laptopom, bedugtam a fülembe a fülesemet és megnyitottam a fészemet.
Márkról azt kell tudni, hogy tavaly 9.ben voltunk együtt ő az osztálytársam volt. Hat hónapot voltunk együtt, de az utolsó estén olyat tett amit nem lehetett megbocsátani, elvitt szórakozni(mondanom sem kell akkor voltam először és még csak kedvem sem volt menni, de szülinapja volt és mondom oké egyszer.), és az nap este eléggé berúgott.Nagy nehezen cibáltam haza hajnalban hozzájuk. A szülei nem voltak otthon, bevitt a szobájába elakartam tőle búcsúzni de ő nem engedte, neki nyomott a falnak és akár hogy ellenkezdtem elkezdte levenni rólam a fölsőmet, már rádöntött az ágyra, mondanom sem kell iszonyatosan síkítoztam, kiabáltam segítségért, dörömböltem a falon, mire végre kinyílt a szobája ajtaja és a bátyja jött be.Őt mindig is bírtam jó fej gyerek. Ő volt az aki rögtön átlátta a helyzetet és mikor meglátta segítség kérő pillantásomat egy mozdulattal leemelte rólam a testvérét és felhúzott az ágyról, felkapta a pólóm és kirántott a szobából, kulcsra zárta a tesója ajtaját és rám adta a pólóm, majd megölelt és a fülembe súgta, hogy " ne aggódj", (könnyű ezt mondani) majd lekísért az előszobába ott felöltöztünk és hazakísért. Tök jól elbeszélgettünk az nap éjszaka/reggel és mikor a kapunkhoz értünk megint megölelt, a szemebe nézett közelebb húzott magához és adott egy lágy csókot az ajkaimra.Nem ellenkezdtem,de megdöbbentem.Majd oda súgta, hogy" búcsú". Nem tudtam aznap felfogni, de a jövőhéten amikor már se Márk se a testvére nem jártak a sulinkba, rájöttem, hogy Márknak is az az este egy különleges búcsú lett volna , mivel az édesapja Tahitin kapott munkát és odaköltöztek.Ezért is lepődtem meg a mostani üzeneten.Ezt írta:
"Szia Fanni!
Tudom, hogy késő így lassan egy év után bocsánatot kérni, de most volt bátorságom.Aznap este tesóm elmesélte, hogy mi történt.Igen mindent! Ami közetetek történt azt is. Nem sajnálom, nem haragszom érte, mert mindig is tudtam, hogy bejöttök egymásnak, nem lepett meg a hír.Igazából csak anyit szeretnék, most neked írni, hogy bocsáts meg, nem szerettem volna csak az alkohol beszélt belőlem, és azóta is bánom a történteket, és egy cseppet sem ittam azóta a nap óta.
Még egy dolog ami fontos lenne, hogy Bencével mi ketten pár nap múlva visszaköltözünk Magyarba, csak kicsit messzebb , mint ahol régen laktunk, pontosabban 25km-re leszünk egy ottani suliban.Ha gondolod személyesen is megbeszélhetnénk a történteket.
Sajnálom,
régi szerelmed,Márk."
Nem tudtam mit kezdjek magammal.Mi van?o.O Ez azok után ki akar velem békülni? Normális ez.Biztos, hogy nem.Meg is mondtam neki egy levélben.Remélem felfogta.
Mikor Martin hazaért nem mertem neki elmondani de látta rajtam, hogy baj van.
-Mi történt?-furcsálotta a viselkedésem.
-Áh, semmi.
-Na jó most elakarod mondani, de mégis semmit mondasz?
-Nem.
-Aha, értem. Na jó játszunk valamit.-rezzenéstelen arccal mondta,ezért is furcsáltam.
-Oké, lehet róla szó.-nem tudom mibe mentem bele.
-Tegyük fel, hogy 10-szer megkérdeztem, hogy mi a baj és te mind a 10-szer semmit mondtál és most 11.alkalommal megmondod, hogy mi bajod van neked.Rendben?
-Na jó.Márk írt egy levelet.-persze, hogy tudta, hogy ki az a Márk és mi volt vele hiszen ő volt a legjobb fiú barátom.Tudta, hogy mi történt az nap este,azt is hogy Bencével mi volt, mindent.
Odalépett a laptopomhoz, és rutinosan elindította a fészt, majd szólt, hogy lépjek be és mutassam meg.Bele mentem,megmutattam, neki de semmi érzelmet nem láttam az arcán, ez az pokerface..-.-Majd mikor a válaszomat, elolvasta odabújt megcsókolt és csak anyit mondott:
-Köszönöm.-tudtam, hogy arra érti, hogy nem akarom látni Márkot és, hogy megmondtam neki, hogy sokkal jobban szeretem Martint, mint, hogy feladjam egy ilyen olcsó trükk miatt a kapcsolatomat vele.Tudtam.
-Nincs mit.-egyszerűen válaszoltam , majd megcsókoltam.
Kicsit tömör lett, meg olyan semleges, na de azért próbálkoztam.Remélem nektek bejött.
Na nemsokára jön a másik.!:DDD
~Smile.:]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése