Szeretem, nem szeretem :// 3.rész

3.rész

Átgondoltam az előző este a dolgokat... És igen jól döntöttem.
Ma nem mentem suliba, szerintem érthető módon de persze ez csak az én véleményem volt.De szépen sorjában a napot..
Reggel viszonylag későn keltem fel.Anyu hagyott reggel egy cetlit amiben ez állt:
"Kincsem!Ne mozogj sokat, pihenj egész nap van kész reggeli a hűtőben, ebédet is megcsináltam csak meg kell melegítened, vacsira sietek haza.Gépezni csak a laptopon!! Osztálytársadat hívd fel a házi miatt!!
Puszi:anyu."-na anya mindent eltúlozz, mintha halálomon lennék úgy írta..
Elolvastam a levelet és első dolgom az volt, hogy felhívjam M-et, de kinyomta.Nem tudtam mit tegyek, hiszen az órái még nem kezdődtek el, de már a suliban van.Hát fél perc múlva visszahívott:
-Mi a baj?
-Csak szólni akartam, hogy nem megyek ma suliba.
-Ennyi?
-Hát...
-Na mondjad mi a baj!-mondta aggódó hangon
-....nem lehetne, hogy te hozod el a leckémet és egy úttal be is jönnél hozzám?-kérleltem.
-És ezt, hogy oldjam meg?Nem tudom megpróbálom jó?
-Hát jó.Amúgy csak, hogy tudd anyumnak azt mondtam, hogy segítettem neked plakátot csinálni Sára(a testvére) szülinapjára, és leugrottam az asztalról, majd elestem és úgy tört el a lábam.Rendben?
-*elnevette magát* Jó, okos lány vagy.-kacagott.
-Tudom.-egóztam, de csak poénosan-Szeretlek.Szia.
-El sem hiszem, hogy kimondtad.-viccesen mondva-Én is szia.
Még a végén egy pici kacajt leheltem a telefonba, majd kinyomtam.
Egész nap csak feküdtem,gépeztem,blogoltam, és tévéztem. Eltelt az idő.Egyszer csak csöngettek.M volt az.
Oly annyira megörültem,hogy más ugrottam volna ki az ágyból de attól a fránya gipsztől semmit sem lehet.Oda "siettem" az ablakhoz amenyire tudtam és szóltam M-nek:
-Dobom a kulcsot, gyere be!
Ledobtam a kulcsot majd visszaültem az ágyra.M feljött és leült mellém.Odaadta a házit de nem nagyon izgatott.Adtam egy puszit az arcára.Ő is nyomott az enyémre egyet.Beszélgettünk sok mindenről, de elszaladt az idő és Martinnak menni kellett.A szobám ajtajáig kikísértem,elbúcsúztunk egy öleléssel és egy arcra puszival, M megszólalt:
-Figyelj, kimondom egészben és gyorsan amit szeretnék.Nem fogsz látni 7 hétig.
-Miért?
-Mert a szüleimmel ki fogunk utazni Németbe.
Ekkor minden megfordult a fejemben, de nem szóltam semmi. De mégis mi lesz az első csókunkkal, még meg sem történt, vagy mi lesz ha nem bírja ki a kapcsolatunk ezt az időt?Mi lesz?Nem szólaltam meg de ő látta bennem a kérdéseket és válaszolt rájuk.
-Nem nem fogok beleszeretni senkibe, te is megvársz, és , hogy ezt bizonyítsam itt hagyom nállad a tavaly meghalt nagyapámtól örökölt medálomat a nyaklánccal együtt.
-Nem ezt nem hagyhatom.
-De igen.-és a nyakamba akasztotta az ékszert, sosem fogom levenni, vigyázni fogok rá.
-Vigyázok majd rá.
-Tudom. És az első csók.-tért a lényegre.-Így még igazibb lesz majd.
Nem tudtam mit mondani, csak bólogattam.Megint megölelt, adott egy puszit a homlokamra, majd elment.
Szomorúan dőltem le az ágyamra, nem tudtam mit kezdeni magammal,de túl fogom élni ezt sulykoltam magamnak.
Anya hazaért egy kis idő után.Bevallottam neki mindent, azt is, hogy járok M-el, azt is, hogy el megy, azt is, hogy itt hagyta a nyakláncát, mindent.Nem lepődött meg.Állítólag végig tudott róla.Hát ez van.
VISZLÁT 7 HÉT MÚLVA!MAJD JÖVÖK!


Kicsit elszomorít a helyzet, hogy másoknak rengeteg kommentje van a bejegyzéseken, de nekem semmi.Látom, hogy sokan olvassátok, de ha nem mondjátok meg, hogy milyen akkor mit csináljak?Gyakran posztolok,de ha nem kapok tőlletek semmit, lehet, hogy nincs értelme?Anyit tegyetek már meg,hogy csináltok egy fiókot, nem kell blogot létre hozni csak egy fiókot és így tudtok kommentelni.Létrehozni a jobb felső sarokban lehet.Kérlek.Egy jó lett mondat is elég lenne...
Smile:[

Szeretem, nem szeretem :// 2.rész

2.rész

...és megcsókolt, volna ha hagytam volna neki, de NEM!Nem fogom neki hagyni, hiszen nem beszéltük meg, hogy mi legyen, lehet, hogy csak hirtelen érzi ezt és 2nap után már a nevemet sem fogja tudni, a barátságunk is veszélyben van, Zsuzsinak is fájna, másrészt meg nem vagyok könnyű préda.Ezek után elfordult tőlem, nem értette mivan, sokáig csak ültünk és gondolkoztunk, majd csöndben felálltam és elkezdtem lefelé sétálni. Nem követett. Ezt kezdtem furcsálni, igen ez biztosan csak egy hirtelen érzés volt. Nem kellett volna neki hagynom semmit.Gondolataimmal futottam lefelé a dombról.Felbuktam.Nem bírtam lábra állni.Valószínűleg elszakadt az inszalagom vagy bármi hasonló.Kúszni nem akartam a földön, hát nem tudtam mást tenni, felhívtam Martint:
-Szia!Kérlek segíts!-szóltam bele a könnyeimmel küszködve, a könnyeim nem a lábam fájásától születtek, hanem a szívem fájdalmától.
-Most jó vagyok mikor van valami bajod?Igen?Játszadozol velem?Én kiöntöm neked a lelkem, dobom miattad a barátnőm,erre te?Nem hagyod, hogy megcsókoljalak.Most meg van egy kis bajod ilyenkor bezzeg jó vagyok.-és letette, pedig egyátalán nem erről volt szó.
Ezek után visszahívtam.Nem vette fel, érthető.Ezért térden csúszva indultam lefelé a dombról.Nehezen de leértem.Na de haza, hogy megyek?Felhívtam megint, de megint nem.Olyan mocskos lettem, hogy másnak nem mertem szólni.Hát írtam egy sms-t amiben ez állt:"tudom h haragszol,de nem így van ahogy mondtad.meg kell beszélnünk.itt várlak a domb aljában, könnyen megtalálsz nem birok majd megmozdulni."És értette a célzást.Pár perc alatt leért.Ilyen gyorsan még én sem jöttem volna le.Szótlanul felállított, támaszkodtam rá, leporoltam magam, és felkapott az ölébe.Olyan romantikus volt.De nem szólt.Én törtem meg a csöndet az öléből:
-Figyelj!Azért tágítottam a csókot,mert nem tudom, mi lenne ha mi ketten.Érted?! Szóval megvető szemek kísérnének minket.Zsuzsi is és amúgy is utána, ha szakítanák, vége ennek a jó barátságnak.
-Nem érdekelnek a megvető szemek,Zsuzsi sem, és ennek a kapcsolatnak nem lesz vége.-mikor ezt kimondta megdobbant a szívem és egy szót sem tudtam szólni.Végül hagytam hogy egy puszit leheljen a szám szélére, de a csókot nem engedem.
Haza vitt.Szerencsére nem volt otthon senki.Letett az ágyamra és leült mellém.Simogatta az arcomat.Hagytam neki.Közben megbeszéltük,hogy adunk egy esélyt magunknak, megpróbáljuk, de senkinek sem szólunk.
Bevitt a motorjával a kórházba.Kiderült,hogy eltörött a sípcsontom.Kaptam egy körgipszet.Mondhatom undorító,egyátalán nem bírom,most hogy veszek majd fel hosszúnadrágot?! Szerencse, hogy tavasz vége van.Miután kidühöngtem magam, bementünk(pontosabban bevitt az ölében) a legközelebbi írószerbe és vett egy készlet alkoholos filcet.Nem értettem,hogy miért.Majd kivette a feketét és ráírt a lábamra enyit:"M".
Kész ennek anyira örültem.:D Felszálltunk a motorra,majd hazavitt.Kirakott otthon elbúcsúztunk a szobámban egy öleléssel és egy arcra puszival.Majd hazament.
Nemsokára anya ért haza.Készülhettem a kamudumával.
-Szia anya!-köszöntöttem.
-Szia kincsem!Veled meg mi a ...-nem jutott szóhoz.
-Hát tudod Martinnak segíettem a plakátban amit a tesójának csinál szülinapjára,fent ültem a padon,és leugrottam róla és valahogy nagyon rosszul estem és eltörött a sípcsontom.Bevitt a korházba begipszelték a lábam hazahozott és végülis ennyi.
-Jól vagy biztosan?
-Igen jól vagyok.
Anya a nap többi részében végig a nyakamon lógott.Nagy nehezen este elengedett egyedül fürödni..-.-Majd elaludtam de előtte átgondoltam a dolgokat M-mel kapcsolatban..:DMostantól csak M!:DD

Hát remélem ez is jó lett!:DD A vége nem olyan izgi mint a multkor de hát van ilyen..Ilyen is kell, de majd igyekszem..:DDSzeressétek M-et!xdd
Puszi:Smile:]

Szeretem,nem szeretem :// 1.rész

1.rész

Ültünk Martinnal az iskola aulájában és nézünk magunk elé,szótlanul, és komolyan. Becsöngetnek. Martinnak és nekem is lyukas óránk van. Ürült ki az aula, minden tanár és diák, de mi csak ültünk egymás mellett és merengtünk gondolatainkban. Egyszer csak tűzriadó csengőszójára kapjuk fel a fejünk, egymásra néztünk de még mindig nem szóltunk semmit. Martin megragadta a kezemet és magával rántott. Alig volt időm felkapni a táskám, olyan gyorsan húzott magával. Amíg futva húzott magával olyan érzésem volt mintha repülnék, a lábaim nem is érték a földet, megeröltettnem sem kellett magamat. Pár pillanat múlva kikötöttünk abban a helységben ahova csak egy embernek van kulcsa, Martin anyukájának. Ezek szerint elkérte a kulcsot. Bent ültünk a kis irodában, berendezetlen volt lehetett látni, hogy most kapta meg a tulajdonosa, körbenéztem, végül helyet foglaltam a kis lefóliázott kanapé egyik szélére. Nem szóltam semmit, Martin leült mellém és csak nézett engem és nézett, egymás szemében tündököltünk hosszú percekig, majd nem bírtam tovább és lehunytam egy percre a szem. Nem kellett volna. Mikor lecsuktam a szem Martin rádöntötte a fejét a vállamra. Magamhoz tértem és óvatosan elemeltem a fejét, majd így szóltam:
-Miért?
-Mit miért?-láttam a szemében, hogy tudja miről van szó de szerette volna ha én mondom ki.
-Miért teszed ezt velem és Zsuzsival?
-Nem. Nem bírom tovább. Téged szeretlek.-amikor ezt kimondta elállt a lélegzetem.-Veled szeretnék lenni. Nem olyan Zsuzsival, mint régen. Kiszerettem belőle. Te, te valahogy mindig megnevettetsz, mindig belebizsergek mikor hozzám érsz, mikor veled vagyok hevesebben ver a szívem. Ezt Zsuzsinál már nem érzem, de nálad igen.
-De én nem akarom, hogy megcsald őt. Én jóban vagyok vele. Nekem kéne vigasztalni, nem bírná ki a barátságunk. Más részt,meg...
-Meg mi?
-Én nem tudom mit érzek irántad.Nagyon jóban vagyunk. Még egy ilyen barátom nincs akivel ilyen jóban lennék. Sokszor gondolok rád. Lehet, hogy...
És a szerelmi vallomásunkat Martin anyukája szakította félbe.Amint belépett mindketten felpattantunk.
-Mit kerestek itt?-ezek szerint nem elkérte a kulcsot, hanem másoltatott belőle, mindig is tudtam, hogy okos egy srác.
-Itt hagytam a könyvemet, tudod a matekot, amit Encivel szoktunk gyakorolni.-egy enyhe füllentéssel intézte el a dolgot, de nem teljesen jól.
-És Fanni? Fanni mit keres itt? És miért ültetek itt?-bombázta meg fiát az édesanya.
-Fanni lekísért, és azért ültünk itt mert nem volt kedvünk a tömegben ülni az aulában, és inkább maradtunk egy kicsit.
-Rendben, de kérlek menjetek, mert most dolgom van.
-Jó, indulunk.- már pont köszönni akartunk el mikor Martin után szólt az édesanyja.
-Martin!
-Igen?!-nézett kerek szemekkel a srác aki éppen szerelmet vallott nekem.
-Azt meg , hogy honnan lett kulcsod majd otthon megbeszéljük, találj ki valami hihetőt!-uh mi vár majd rá otthon..://
Kiléptünk a kis irodának nevezett helységből és siettünk ki a hátsó kapunk. Kirohantunk az udvarra úgy, hogy ne vegyek észre senki, majd átmásztunk a kerítésen. Az iskolától nem messze lévő dombhoz siettünk.
A felmenő utat csak Martin,Zsuzsi, és én ismerjük.Idejárunk beszélgetni, és Zsuzsi és Martin romantikázni.
De úgy látszik most rajtam a sor.Felsiettünk és leültünk a kiégett fűcsomók tetejére.Törökülésben foglaltunk helyet, majd a combomra tettem az egyik kezem a másikkal pedig könyököltem.Martin hasonlóan tett. Folytattam a mondandóm:
-...Lehet, hogy többet érzek, mint barátság? Nem tudom. Zsuzsi is számít és te is. Nekem ez nem fog menni, hogy állnék Zsuzsi elé?
-Zsuzsi miatt ne aggódj! Ma szakítottam vele.
-Mivan??-kerek, nemértő szemeket sugároztam felé.
-Jól hallod. És ezt mind miattad. Nem bírtam tovább. Nekem te kellesz.
Nem tudtam megszólalni csak néztem ki a tájba, gondolkodtam, de nem szóltam majd Martin rárakta a kezét az enyémre végül rákulcsolta.Hagytam neki. Egymásra néztünk. Közeledett hozzám, de tágítottam, mondván ez így nem lesz jó. Majd megfogta a derekam, szembefordított magával, magához húzott, és...


Na remélem izgis lett a vége!:DD Egy kis részt álmodtam belőle a többi a fantáziámból jött.:DD

Szeretem, nem szeretem :// Előszó

Előszó

Az egyik osztálytársammal Zsuzsival nagyon jóban vagyunk, jó barátnőm. Októberben a felsőbb évfolyamból megtetszett egy srácnak(Martinnak) és egy idő után járni kezdtek. Április vége fele én is jóban lettem a sráccal, de csak haveri szinten, nem is gondoltam többre. (...) Sokat sms-eztünk , chateltünk facen, beszélgettünk a suliban, gyakran egy buszon mentünk, jóban lettem vele. A mai napig nagyon jóban vagyok vele, annyira, hogy  mikor a lépcsőn állt vállba löktem egy picit, h menjen arrébb aztán ő is engem és egészen a buszmegig ezt csináltuk, aztán a buszon nem volt hely így leültem a földre(xdd) majd körülöttem többen is, aztán Martin a nyakamba(xdd) utána én lefeküdtem(mind ezt még mindig a buszon), Martin rám és megszólalt "Kicsi a rakás!:D", majd én "Hát, hogyne.." és lelöktem a hátról, de sajnos a lépcsőre esett az ajtó elé, az ajtó meg pont nyílt ki és ő kigurult(xdd) én siettem le a táskáinkkal utána, és a végén ott röhögtünk a padom(:DD), hát ilyesmiket csinálunk.:D Vele kapcsolatban lesz az álom, de erről még nem mondok semmi..:DD

Ezek még megtörtént esetek alapján lettek leírva de a kövi már nem..:DD