2.rész
...és megcsókolt, volna ha hagytam volna neki, de NEM!Nem fogom neki hagyni, hiszen nem beszéltük meg, hogy mi legyen, lehet, hogy csak hirtelen érzi ezt és 2nap után már a nevemet sem fogja tudni, a barátságunk is veszélyben van, Zsuzsinak is fájna, másrészt meg nem vagyok könnyű préda.Ezek után elfordult tőlem, nem értette mivan, sokáig csak ültünk és gondolkoztunk, majd csöndben felálltam és elkezdtem lefelé sétálni. Nem követett. Ezt kezdtem furcsálni, igen ez biztosan csak egy hirtelen érzés volt. Nem kellett volna neki hagynom semmit.Gondolataimmal futottam lefelé a dombról.Felbuktam.Nem bírtam lábra állni.Valószínűleg elszakadt az inszalagom vagy bármi hasonló.Kúszni nem akartam a földön, hát nem tudtam mást tenni, felhívtam Martint:
-Szia!Kérlek segíts!-szóltam bele a könnyeimmel küszködve, a könnyeim nem a lábam fájásától születtek, hanem a szívem fájdalmától.
-Most jó vagyok mikor van valami bajod?Igen?Játszadozol velem?Én kiöntöm neked a lelkem, dobom miattad a barátnőm,erre te?Nem hagyod, hogy megcsókoljalak.Most meg van egy kis bajod ilyenkor bezzeg jó vagyok.-és letette, pedig egyátalán nem erről volt szó.
Ezek után visszahívtam.Nem vette fel, érthető.Ezért térden csúszva indultam lefelé a dombról.Nehezen de leértem.Na de haza, hogy megyek?Felhívtam megint, de megint nem.Olyan mocskos lettem, hogy másnak nem mertem szólni.Hát írtam egy sms-t amiben ez állt:"tudom h haragszol,de nem így van ahogy mondtad.meg kell beszélnünk.itt várlak a domb aljában, könnyen megtalálsz nem birok majd megmozdulni."És értette a célzást.Pár perc alatt leért.Ilyen gyorsan még én sem jöttem volna le.Szótlanul felállított, támaszkodtam rá, leporoltam magam, és felkapott az ölébe.Olyan romantikus volt.De nem szólt.Én törtem meg a csöndet az öléből:
-Figyelj!Azért tágítottam a csókot,mert nem tudom, mi lenne ha mi ketten.Érted?! Szóval megvető szemek kísérnének minket.Zsuzsi is és amúgy is utána, ha szakítanák, vége ennek a jó barátságnak.
-Nem érdekelnek a megvető szemek,Zsuzsi sem, és ennek a kapcsolatnak nem lesz vége.-mikor ezt kimondta megdobbant a szívem és egy szót sem tudtam szólni.Végül hagytam hogy egy puszit leheljen a szám szélére, de a csókot nem engedem.
Haza vitt.Szerencsére nem volt otthon senki.Letett az ágyamra és leült mellém.Simogatta az arcomat.Hagytam neki.Közben megbeszéltük,hogy adunk egy esélyt magunknak, megpróbáljuk, de senkinek sem szólunk.
Bevitt a motorjával a kórházba.Kiderült,hogy eltörött a sípcsontom.Kaptam egy körgipszet.Mondhatom undorító,egyátalán nem bírom,most hogy veszek majd fel hosszúnadrágot?! Szerencse, hogy tavasz vége van.Miután kidühöngtem magam, bementünk(pontosabban bevitt az ölében) a legközelebbi írószerbe és vett egy készlet alkoholos filcet.Nem értettem,hogy miért.Majd kivette a feketét és ráírt a lábamra enyit:"M".
Kész ennek anyira örültem.:D Felszálltunk a motorra,majd hazavitt.Kirakott otthon elbúcsúztunk a szobámban egy öleléssel és egy arcra puszival.Majd hazament.
Nemsokára anya ért haza.Készülhettem a kamudumával.
-Szia anya!-köszöntöttem.
-Szia kincsem!Veled meg mi a ...-nem jutott szóhoz.
-Hát tudod Martinnak segíettem a plakátban amit a tesójának csinál szülinapjára,fent ültem a padon,és leugrottam róla és valahogy nagyon rosszul estem és eltörött a sípcsontom.Bevitt a korházba begipszelték a lábam hazahozott és végülis ennyi.
-Jól vagy biztosan?
-Igen jól vagyok.
Anya a nap többi részében végig a nyakamon lógott.Nagy nehezen este elengedett egyedül fürödni..-.-Majd elaludtam de előtte átgondoltam a dolgokat M-mel kapcsolatban..:DMostantól csak M!:DD
Hát remélem ez is jó lett!:DD A vége nem olyan izgi mint a multkor de hát van ilyen..Ilyen is kell, de majd igyekszem..:DDSzeressétek M-et!xdd
Puszi:Smile:]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése