Szeretem, nem szeretem :// 3.rész

3.rész

Átgondoltam az előző este a dolgokat... És igen jól döntöttem.
Ma nem mentem suliba, szerintem érthető módon de persze ez csak az én véleményem volt.De szépen sorjában a napot..
Reggel viszonylag későn keltem fel.Anyu hagyott reggel egy cetlit amiben ez állt:
"Kincsem!Ne mozogj sokat, pihenj egész nap van kész reggeli a hűtőben, ebédet is megcsináltam csak meg kell melegítened, vacsira sietek haza.Gépezni csak a laptopon!! Osztálytársadat hívd fel a házi miatt!!
Puszi:anyu."-na anya mindent eltúlozz, mintha halálomon lennék úgy írta..
Elolvastam a levelet és első dolgom az volt, hogy felhívjam M-et, de kinyomta.Nem tudtam mit tegyek, hiszen az órái még nem kezdődtek el, de már a suliban van.Hát fél perc múlva visszahívott:
-Mi a baj?
-Csak szólni akartam, hogy nem megyek ma suliba.
-Ennyi?
-Hát...
-Na mondjad mi a baj!-mondta aggódó hangon
-....nem lehetne, hogy te hozod el a leckémet és egy úttal be is jönnél hozzám?-kérleltem.
-És ezt, hogy oldjam meg?Nem tudom megpróbálom jó?
-Hát jó.Amúgy csak, hogy tudd anyumnak azt mondtam, hogy segítettem neked plakátot csinálni Sára(a testvére) szülinapjára, és leugrottam az asztalról, majd elestem és úgy tört el a lábam.Rendben?
-*elnevette magát* Jó, okos lány vagy.-kacagott.
-Tudom.-egóztam, de csak poénosan-Szeretlek.Szia.
-El sem hiszem, hogy kimondtad.-viccesen mondva-Én is szia.
Még a végén egy pici kacajt leheltem a telefonba, majd kinyomtam.
Egész nap csak feküdtem,gépeztem,blogoltam, és tévéztem. Eltelt az idő.Egyszer csak csöngettek.M volt az.
Oly annyira megörültem,hogy más ugrottam volna ki az ágyból de attól a fránya gipsztől semmit sem lehet.Oda "siettem" az ablakhoz amenyire tudtam és szóltam M-nek:
-Dobom a kulcsot, gyere be!
Ledobtam a kulcsot majd visszaültem az ágyra.M feljött és leült mellém.Odaadta a házit de nem nagyon izgatott.Adtam egy puszit az arcára.Ő is nyomott az enyémre egyet.Beszélgettünk sok mindenről, de elszaladt az idő és Martinnak menni kellett.A szobám ajtajáig kikísértem,elbúcsúztunk egy öleléssel és egy arcra puszival, M megszólalt:
-Figyelj, kimondom egészben és gyorsan amit szeretnék.Nem fogsz látni 7 hétig.
-Miért?
-Mert a szüleimmel ki fogunk utazni Németbe.
Ekkor minden megfordult a fejemben, de nem szóltam semmi. De mégis mi lesz az első csókunkkal, még meg sem történt, vagy mi lesz ha nem bírja ki a kapcsolatunk ezt az időt?Mi lesz?Nem szólaltam meg de ő látta bennem a kérdéseket és válaszolt rájuk.
-Nem nem fogok beleszeretni senkibe, te is megvársz, és , hogy ezt bizonyítsam itt hagyom nállad a tavaly meghalt nagyapámtól örökölt medálomat a nyaklánccal együtt.
-Nem ezt nem hagyhatom.
-De igen.-és a nyakamba akasztotta az ékszert, sosem fogom levenni, vigyázni fogok rá.
-Vigyázok majd rá.
-Tudom. És az első csók.-tért a lényegre.-Így még igazibb lesz majd.
Nem tudtam mit mondani, csak bólogattam.Megint megölelt, adott egy puszit a homlokamra, majd elment.
Szomorúan dőltem le az ágyamra, nem tudtam mit kezdeni magammal,de túl fogom élni ezt sulykoltam magamnak.
Anya hazaért egy kis idő után.Bevallottam neki mindent, azt is, hogy járok M-el, azt is, hogy el megy, azt is, hogy itt hagyta a nyakláncát, mindent.Nem lepődött meg.Állítólag végig tudott róla.Hát ez van.
VISZLÁT 7 HÉT MÚLVA!MAJD JÖVÖK!


Kicsit elszomorít a helyzet, hogy másoknak rengeteg kommentje van a bejegyzéseken, de nekem semmi.Látom, hogy sokan olvassátok, de ha nem mondjátok meg, hogy milyen akkor mit csináljak?Gyakran posztolok,de ha nem kapok tőlletek semmit, lehet, hogy nincs értelme?Anyit tegyetek már meg,hogy csináltok egy fiókot, nem kell blogot létre hozni csak egy fiókot és így tudtok kommentelni.Létrehozni a jobb felső sarokban lehet.Kérlek.Egy jó lett mondat is elég lenne...
Smile:[