Szeretem nem szeretem :// 19.rész

19.rész

-....Az édesapád és Martin állapota nagyon válságos, vagyis, Martin a helyszínen életét veszítette, édesapád pedig most van a műtőben és ezen a műtéten múlik az élete.
Elefánt könnyeim elkezdtek szökőkút szerűen ömleni a térdeim meggyengültek és lerogytam a földre, az ápolónő oda gugolt mellém és elkezdte simogatni a hátam, igen ennél többet nem tud tenni most, igazából én sem tudom mit tegyek, mikor fel tudtam állni kisétáltam anyához leültem mellé és újra elkezdtem sírni, anya válára hajtottam a fejem és ő megfogta az arcom és együtt sírtunk. Ez hogy a barátom akit szeretek és ő az első akibe tényleg szerelmes vagyok és ilyen jó barátot még nem láttam a Földön meghal, az édesapám aki felnevelt, szeretett, gondoskodott rólam most élet halál között van, ez egyszerűen felfoghatatlan.Nem tudtam mit kezdjek magammal, csak sírtam és sírtam anya vállán, fogalmam sincs mennyi ideig ültünk ott, mert csak arra lettem figyelmes, hogy az ápolónő akivel az előbb beszéltem, nagyon siet felénk.Mikor odaért egy papírt és egy tollat tartott a kezében, amit oda csúsztatott anya elé, majd elhadarta ami a papíron állt:
-Mivel ön a legközelebbi hozzátartozója Hidvégi Gábornak,kérem döntsön ön.Az orvosok nem tudják teljesen megmenteni az életét, vagy részleges amnéziája lesz, ami körülbelül az utolsó 25 évet "kitörli" az emlékezetéből, vagy pedig nyaktól lefelé nem tud mozogni, sajnálatos módon, ennél jobban nem tudjuk megmenteni az életét. Esetleg még fenn marad az a lehetőség ha ön úgy gondolja, hogy nem tudná elviselni férje testi örök életre szóló sérüléseit akkor, fenn marad a harmadik lehetőség, hogy az orvosok nem küzdenek tovább az életéért.

Anya először rám nézett, én a könnyektől csak homályosan láttam, hogy anya melyik részre mutat, elvettem a kezéből a papírt elolvastam, hogy melyiket szeretné aláhúzni, vissza adtam anya kezébe a papírt, és bólintottam.Anya aláhúzta a részt, majd a lap alján alá is írta.Az ápolónő megköszönte, elfogadta döntésünket, és bevitte a műtőbe.Alig 30-40 perc múlva a műtőből egy fekete takaróval letakart emberi holttestet hoztak ki, igen ő volt az édesapám.Igazából anyával azért döntöttünk így, mert tudtuk, hogy apa ezt így szeretné, akárhányszor meglátott egy olyan fogyatékos embert akin már nem lehetett segíteni, hiába ott az a nagyon pici esély hogy még is vissza áll, többségében nem fordul elő, ekkor apa mindig mondta hogy ha ne adj Isten oda kerülne, hogy dönteni kell inkább a halál.Tulajdon képen ezzel csak neki szereztünk jót, mivel mikor megláttuk még jobban sírni kezdtünk. Kis idő múlva megjelent a nővérke és újabb papírokat hozott anyának, arról hogy hivatalosan mondott le róla..stb. a temetés..stb. Anya aláírta a papírokat, majd nem 1óra alatt és utána taxit hívtunk, (anya nem tudott volna a könnyektől vezetni, buszon meg így mutatkozni), és haza mentünk. A ház előtt rakott ki minket, nagy nehezen ki tudtuk nyitni a kaput és az ajtót.Mikor beértünk a házba olyan üres volt, igazából megszoktuk, hogy ketten vagyunk mert apa sokat dolgozott, de most ez teljesen más volt.Rögtön fel is rohantam a szobámba, ledőltem az ágyra és újra sírni kezdtem. Észre sem vettem ahogy anya be jön, lefekszik mellém és azt mondja: 4nap múlva temetés apádnak, 1hét múlva Martinnak, 3nap múlva vállogatás.
Borzasztó volt hallani, egy hét alatt a hozzám 2 legközelebb álló temetése.(Martiné azért lesz későb mert még ki kell deríteni a halál pontos okát, de rossz ezt így kimondani)Nem hiszem el, vagyis elhiszem csak nem akarom elhinni, valahogy még mindig olyan mintha itt lennének mellettem...

A tegnapihoz képest rövidebb (sokkal), de ne felejtsétek el hogy az dupla rész volt..:))
Puszi.:*

Szeretem, nem szeretem :// 18.rész

Hát most egy extra hosszú részt szerettem volna hozni, de folyton bezavart a kedvenc zeném, amit rögtön elkezdtem énekelni, de azért igyekeztem..:))

18.rész

Mikor leírtam a versem, elolvastam úgy döntöttem, hogy holnap megmutatom Martinnak.Persze így terveztem én a dolgokat csak nem igazán sikerült,de előröl a napot.
Reggel kómásan másztam le a lépcsőn, alig láttam valamit is, még félig aludtam, viszont mikor megláttam anyát a konyhában hogy a kedvenc reggelimet csinálja (hagymás,paprikás rántotta) rögtön felcsillant a szem. Megfogtam magam és még a lépcsőről elkezdtem szaladni lefelé a konyhába, adtam anya arcára egy hatalmas puszit, majd köszöntöttem:
-Jó reggelt!
-Szia! Milyen volt az első éjszaka Martin nélkül?-ekkor még úgy gondoltam hogy első és egyetlen.
-Háát.... írtam egy verset.-kicsit félénken mondtam ki.
-Komolyan?-meglepődött volt anya, de boldog- majd reggeli után hozd le és olvasd fel nekem!
-Neked?-ismételtem meg a végét.
-Igen, apád elment már dolgozni.
-Ja jó, azt hittem összevesztetek.
-Nem dehogy is.-mosolygott rám.
-Anya. Felmegyek elkészülök addig míg kész leszel.
-Rendben, de nem sokára készen vagyok, úgy igyekezz.-a mondat végét már csak a lépcsőfordulóból hallottam.
Felértem a szobámba, bementem a fürdőbe és szembe néztem magammal.Hát mit ne mondjak nem a legcsodálatosabb látvány volt, ezért gyors fésülködés,gyors öltözködés, vagyis így terveztem, mivel elővettem egy pólót tetszett is, de már nem találtam hozzá nadrágot, aztán ahoz nem találtam pólót majd egy nyaklánc meg tetszett, de az ahoz illő pólóm szennyesben volt, ezért kerestem másikat, de ahoz nadrág nem volt, hát elvoltam így vele egy darabig, vagyis hát fél óráig pontosabban mert csak arra lettem figyelmes, hogy anya felordít:"Kész a reggeli, siess míg meleg!" Hát jó akkor lebotorkáltam körölbelül ugyan úgy mint ahogy egy fél órája felmentem, anya meg is jegyezte:
-Nem készülődsz?
-De csak...
-Ruha válság van...-folytatta helyettem.
-Igen.-nevettem, de ismer már anya.
-Akkor ez segíteni fog.-és előhúzott egy szatyrot amiben egy egész szett volt. Volt benne topánka hozzá illő póló és farmer rövidnadrág és hosszú nyaklánc is.Hát igen akkor, reggeli ruha krízis anyának hála megoldva.
-Ú anya köszönöm szépen ez nagyon tetszik.-mosolyogva köszöntem meg neki.
-Nincs mit szivem.
Gyorsan bekapkodtam a reggelimet, hogy minél hamarabb felmehessek a szobámba és felpróbálhassam az új ruháimat, meg amúgy is már csak 40 percem volt oda érni a próbára és ebből 10-15perc csak az út, szóval gyorsan felkaptam az új ruháimat(nagyon tetszenek), aztán egy gyors smink, hullámos haj, és INDULÁS!
Az úton bedugtam a fülembe a fülesem amiből David Guetta- Play Hard című száma szólt, és erre a számra kezdtem el sétálni, Alig telt el 1-2perc, még a számnak sem lett vége, amikor hátulról "rámtámadott" Kristóf és Dani a próbáról, először megijedtem, majd kirántottam a fülemből a zenét és rájuk szóltam:
-Ti idióták!-persze nevettem közben.
-Bocs.-mondta Dani de majd megfulladt a röhögéstől.
Közben elpakoltam a zenét, hát így nem lesz rá szükség, se baj úgyis jobb az emberi társaság..
-Amúgy te tudod hogy Ricsi nem fog többet velünk táncolni, hanem mostantól ti 3-an lányok mi 2-en Danival és az új srác lesz Máté.-szólt közbe Kristóf.
-Nem. De miért lép ki?
-Hát..izé.. nem lép ki..hanem..szóval..balesete volt és...-nyögdöste kifele Dani.
-Ugye nem halt meg?-tátottam el a számat.
-Nem, dehogy is csak eltört mindkét lába meg az egyik keze.-"nyugtatott" meg Kristóf.
-Ú, sajnálom és akkor az új srácnak, Máténak igaz?Be kell tanítani az előröl a táncot?
-Hát aha.-mondták egyszerre.
-Basszus, de már csak 4nap van.
-Tudjuk.Ezért ma 7óra hosszás lesz a próba, EGY pihenővel-hangsúlyozta ki Dani az 'egy' szót.
-Őő..Hát ok.-nem tudam igazán mit reagálni.
Mire befejeztük a beszélgetést oda is értünk a teremhez, bementünk és mikor beléptünk a terembe már mindenki ott volt, csak minket vártak.Be se léptünk szinte a terembe de Gabi már felállt, tapsolt kettőt mindenkit egy körbe parancsolt és neki is kezdett a parancsoknak:
-Fanni ő az új párod Máté. Mindenki ő Máté.-és rámutatott ezek szerint Mátéra.
-Szia. Fanni vagyok a párod.-mutatkoztam be a mellettem ülő srácnak.
-Szia, én Má.....-és félbe szakította Gabi.
-Nincs beszéd, sietnünk kell.!Mindenki helyére.! Az első 4órában be tanítjuk Máténak a táncot a maradék 3ban befejezzük.-ez egy tiszta diktátor.
Beálltunk a helyünkre, el is kezdtük a táncot, Máténak tök jól ment, iszonyat jó táncos és nagyon gyorsan tanul, mikor befejeztük a betanítását leültünk pihenni egy 10percre, igazából nem telt 4órába h betanítsuk csak 3-3és félbe, így hogyha hamarabb befejezzük még elpróbáljuk egy párszor és mehetünk hamarabb haza. Szünetben megnéztem a telefonom, 17 (!!) nem fogadott hívás ebből 8 anya, 4ismeretlen és 5 apa. Fúú itt valami gond lehet. Kimentem gyorsan és felhívtam anyát, de nem vette fel, de be kellett menni próbára ezért hagytam és úgy voltam vele hogy siessünk és akkor utánna felhívom, aggódtam egész próba alatt, és szerencsére gyorsan be is fejeztük és amilyen gyorsan csak tudtam kaptam a telefonomhoz és megnéztem 32(!!) nem fogadott hívás és mind anya, na most már tuti, hogy hatalmas a baj. Fel akartam hívni, de nem kellett, mert ő már hívott is felkaptam és beleszóltam.
-Mi a baj?-támadtam le anyát.
-Jó napot, ön Hidvégi Anita leánya?-kérdezte egy ismeretlen női hang.
-Igen én lennék, mi történt?
-Kérem fáradjon be a Szent Erzsébet kórházba itt mindent elmondunk.
-Rendben, sietek.
És lecsaptam a telefont.Szerencsére ez a kórház pár saroknyira volt a próbateremtől így 5-6perc alatt ott voltam futva.Loholva rohantam be a kórházba és támadtam le az információs pultban ülő hölgyet:
-Jónapot, Hidvégi Anita lánya vagyok, az érd...-be se fejeztem máris tudta hova kell vezetnie.
-Kérem jőjön velem.
Oda vezetett anyához aki ott ült a kórház egyik folyosóján egy széken és sírt.Oda rohantam hozzá, legugoltam elé és megkérdeztem, szinte már sokkos állapotban:
-Anya, mi történt?
Anya nem válaszolt helyette az egyik ápolónő jött oda hozzám:
-Fanni?
-Igen?
-Kérlek gyere velem.
-Mi..mi..mi..mi történt, és hogy, és..és.. miért van itt anya?-alig tudtam elszakadni anyától és menet közben tettem fel a kérdéseimet.
Bevezetett egy kórterembe ami teljesen üres volt, leültetett, leült mellém és bele kezdett:
-A te édesapád Hidvégi Gábor?
-Igen.Vele történt valami, ÚRISTEN MEGSÉRÜLT? MI TÖRTÉNT?- kaptam sokkos állapotot.
-Kérlek nyugodj meg. Végig fogom mondani, de kérlek válaszolj még egy kérdésemre.
-Igen? Gyorsan, kérem mondja már.
-A te barátod ugye bár Martin?
-Igen. NE NEKI IS BAJA TÖRTÉNT?
-Kérlek halkabban.Ki fogsz borulni, ezt tudom előre, éppen ezért próbálom szépen óvatosan elmondani a történteket.Édesapás és a barátod ketten utaztak egy autóban, és sajnos baleset érte őket.-nem jutottam szóhoz már csak sírtam és egy hang sem jött ki a számon.-Tudom, hogy megrázó, de a legrosszabbat még nem is tudod.Az édesapád és Martin.......

Nagyon nagyon sajnálom, hogy itt abba kellett hagynom és tényleg nagyon hosszú ez a rész, és én is le akartam még írni a végét, de csak nem árulhatok el mindent és egy kis izgalom nektek is kell...:))
Puszi..:*

Szeretem, nem szeretem ://17.rész

A vers SAJÁT.! Nem ellopni.! Csak ennyit..:))

17.rész

Miután bőven kiörvendeztem magam Martinnal felmentünk a szobámba, megfürödtünk és gyorsan ágyba bújtunk. Még susorogva beszélgettünk egy kicsit:
-Összeköltözünk.-suttogtam.
-Tudom.-mondta halkan szelíd hangjával.
-Nem félsz?
-Kellene?
-Hát.. azért az csak más lesz mint most.
-Miben is?
-Magunkról kell gondoskodni?!
-És?
-Hát..nem tudom.Megoldjuk mi ezt?
-Persze.-és megnyugtatás képen adott egy forró érzelemmel teli csókot.
Hirtelen nem is lett több kérdésem.Ó, Istenem mennyire szeretem.

Másnap:

Reggel próba.5óra hossza volt, komolyan már nem tudom hogy bírom, de hát ha be akarunk kerülni abba a klippbe akkor meg kell szenvedni.Ó tényleg, a klipp, 4nap már csak 4nap és válogató. Ajaj, és még ott a tánc fele, na akkor bele kell húznunk.
Este most kivételesen egyedül voltam, mivel Martin elment a szüleihez megbeszélni a dolgokat és elhozni az utolsó cuccait is, így ma reggel mikor elindultam próbára ő rögtön a szüleihez ment, és azt mondta nem is jön vissza majd csak holnap este, így egyedül kellett aludnom, hosszú idők után most kivételesen. Mindegy is elütöttem az időt, mivel mikor letakarítottam a tükrömet elkezdtem énekelni csak úgy hirtelen.

Majd egyszer jön egy pillanat,

ami majd gyorsan elillan.

Le is jegyeztem nehogy elfelejtsem. Folytattam is.

De most még itt van velünk,

a szél hozta el nekünk.

Vigyázzunk mert ez csak egyszer van,

többet nem tér majd vissza.

Ha nem éled meg úgy ahogy kell, 

soha többet nem érsz majd fel.

Nem érsz majd fel hozzá,

nem kapod meg újra igazán.

A dicső pillanatokat,

ott hagyod boldog múltadban.

A keserű jövő nem tartogat,

újra ilyen pillanatokat.

Egyszer még bánni fogod,

így vidd magaddal kicsi lovadon.

Kicsi lovad viszi neked,

s boldog leszel, ezt soha ne feledd!

Soha ne feledd, ott lesz veled minden,

minden, s mindenki boldogok lesznek veled.

S végül minden jóra fordul,

ezen többet te sem búslakodol.

A világod újra szép lesz,

nincs más most már csak mosolyognod kell.

Hát ez az én kis versem. Fogalmam sincs hogy jutottak eszembe ezek a gondolatok, de nekem tetszik és ez az első versem, a címe pedig: ...csak mosolyognod kell

Kinek hogy tetszett?:)) A vers milyen?:)) Teljesen saját, tegnap esti művem..^^ És kép pedig azért nincs mert itt van helyette a vers, és a rész is azért ilyen rövid, ez inkább csak a versről szól.

Remélem tetszik.Puszi:*

1000.♥

Nee, ezt nem hiszem el..:O Elértük az 1000 látogatót...Nem hittem volna, hogy ilyen hamar a 16.(!!!) résznél már ilyen sok látogatóm lesz, hát nagyon, nagyon köszönöm nektek..:)) Ennél nagyobb ajándékot mára.. KÖSZÖNÖM mindenkinek.♥ Szeretlek titeket...:))
Puszi..:*

Szeretem, nem szeretem :// 16.rész

Hüpp-hüpp. Na mindenki kiizgulta magát?:)) Remélem igen, és hogy megnyugodjatok hozom a kövit...:))

16.rész

-Martin, most komolyan mondod, hogy itt rekedtünk?-egyre jobban idegeskedtem.
-Ez így nem igaz, mivel az utat nem tudom de kitalálom, hogy jutunk haza.
-Aha, hogyne vedd elő a magyarázataidat gyorsan még mielőtt bele nem löklek a vízbe!
-Oké, kérek egy kis időt.
Kb 10perce ültünk ott és néztünk ki a fejünkből, és gondolkoztunk, meguntam és megkérdeztem Martint:
-Kitaláltad végre?
-Nem, még egy kicsit gondolkozok.
-Fúúúúú.
Bármennyire szeretem legszivesebben beleborítottam volna a vízbe már olyan ideges voltam, de hát csak a barátom, nem tehetem meg ezt vele.Na igen még vagy 20 ismétlem 20 percig ültünk ott mikor végre megszólalt az én drágám.
-MEGVAN!
-Igen, hogy jutunk ki?
-Felhívom Kikit hogy a helikopterével keressen meg minket és húzzanak ki.
Na igen Kiki(eredetileg Áron a neve csak ez úgy ráragadt, ő a vizibiciklis tulajdonosa) ilyen kis "pénzes" kölyök, hogy még helikoptere is van... Mindegy a lényeg, hogy kijutunk.

Ó hogy mennyit szenvedtünk mire kiértünk, de most már végre itthon vagyunk, este a jó meleg ágyban, Martin karjaiban. És hát igen egy kicsit "elvagyunk".

Na előröl. Már a kapuban elkezdtünk vadul csókolózni, és mint a filmekben nem engedtük el egymást végig a járdán az ajtóig hevesen csókolóztunk.Majd szinte beborultunk az ajtón, a cipőnket csak ledobtuk és a lépcsőn felfelé folyamatosan dobáltuk le egymásról a ruhákat, mire felértünk nekicsaptam a bezárt ajtónak és úgy próbáltam kinyitni. Szó szerint be zuhantunk az ajtón és a földre estünk. Ő alulra én pedig rá. Hevesen csókolóztunk a földön, ő farmerban én pedig, farmerban és melltartóban.Már teljesen benne voltunk amikor anyáék hirtelen a vártnál hamarabb beállítottak. Élveztük egymás társaságát a földön( de nem történt semmi komoly), amikor is anya és apa hirtelen felosontak az emeletre, teljesen boldogan, de mit is mondjak nem voltak valami boldogok amikor megláttak minket így, hiszen mégis csak az egy szem lányukról van szó, csodálom, hogy nem ájultak el. Minden esetre nagyon finoman tolerálták a helyzetet, ugyanis csak anya szólalt meg finoman(jó hogy hiszen apa sokkot kapva rohant lefele)
-Öltözzetek fel, hoztunk nektek valamit.-anya mondandója.
-Rendben.-pattantunk is fel egyszerre Martinnal.
Kikaptam a szekrényemből egy pólót felkaptam magamra és közben Martin is elővett a szekrényéből(igen idő közben kapott egy szekrényt,IDE KÖLTÖZÖTT) egy pólót és felvette.
Mikor leértünk anyáék a konyhaasztalnál vártak minket és ahogy láttuk nagyon fontos hírrel szolgálnak. Mint kiderült hoztak nekünk szuvenírt(nekem egy I ♥ PARIS  feliratú pólót, és Martin pedig egy melegítőnacit, ami kifejezetten tetszik és teljesen Martin stílusa, de majd el el kérem tőle alvósnak *-* , tuti anya vette) és ezen kívül szerettek volna mondani még valamit.
-Arra gondoltunk apáddal...-kezdte anya, apa pedig hevesen bólogatott, semmi kétség semmi beleszólása nem volt anya eldöntötte és kész.-...hogy mivel enyire..khm..JÓL elvagytok-emelve ki a jól szót-mi lenne ha összeköltöznétek.
-De hát most is együtt "lakunk".-értetlenkedtem.
-Igen, de külön lakásba.
-Anya, de hát ez SZUPER.-és Martin nyakába ugrottam.Majd anyához és apához is odamentem és jól megszorongattam őket.
-Oké Kicsim elég lesz. Arra gondoltunk, hogy holnap elkezdjük a keresgélést.
-Oké,oké,oké,oké, de jó, de jó, IGEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEN-mentem át dedóba.

Na milyen?:)) Bocsi, hogy rövid, de sokat kilódtam a zenékkel. Puszi Smile..;]

ÚJ KÜLSŐ..♥

Csak úgy röviden gyorsban...
Aki gyakran látogatja az oldalt tudhatja, hogy nem ilyen volt.Na igen az új külső annak köszönhető hogy nekem eleve nem tetszett a régi és egy ilyesmit szerettem volna, de nem tudtam megcsinálni, ezért külön köszönet Niki nővéremnek aki megcsinálta a blogomat ilyen szépre, hogy nektek is vonzóbb legyen az olvasása.:)) Nem tudom kifejteni, hogy mennyire köszönöm neki.♥ Csak egyszerűen köszönöm Niki, SZERETLEK.♥
És tőletek is kérnék valamit..:)) Mégpedig fejtsétek ki véleményeteket hogy hogyan tetszik nektek az új külső..:))
És a zenelejátszó pedig..Oda mindig a kedvenc számaimat teszem..:)) Gyakran próbálom majd azt is frissíteni és a blogot is csak mostanában elfoglalt vagyok, de majd ha lesz a mobilomon is blogger akkor gyakrabban posztolok..:))

Puszika:*

Szeretem nem szeretem :// 15.rész

Nem felejtkeztem el róla,hogy a multkor csak egy fél részt hoztam, de most úgy gondoltam ti is szivesebben olvasnátok egy egészet szóval itt a 15.:D

15.rész

Csodálatos volt az étterem, de nem csak az étterem hanem a világ legeslegjobb barátja is aki ott ült velem szemben szótlanul, de a szeme és a tekintete annál többet mondott el. Láttam benne a szeretetet, a szerelmet,   a csodálatot, a büszkeséget, láttam mennyire szeret. Bizony így sokkal jobb volt mintha szavakba öntötte volna, vagyis nem csak a tekintete árult el dolgokat, hanem az a csábító,érzelemmel teli csókjai is.Még most visszagondolva is újra és újra belé szeretek.
         Nagyon későn értünk haza így fürdés után rögtön aludni mentünk. Ilyen sem volt még, hogy olyan gyorsan aludtam el hogy nem is emlékszek csak arra, hogy ledőlök az oldalamra fordulok és már reggel is van.Na a igen reggel. Reggel egyedül keltem, gondoltam Martin biztosan csak reggelit csinál ahogy szokott, ezért gondoltam hogy felöltözök és elkészülök. Aha gondoltam én, hogy majd mikor lemegyek ott vár majd rám. persze miért is ne. Csak az a baj, hogy nem így történt. Először körbe néztem a lakásban, de sehol. Akkor hívjuk fel. Felhívtam kicsöngött és hol a mobilja még szép, hogy a konyha asztalon, szerintem is tűnj el. Hát, ezek szerint eltűnt. Gondoltam ezek után kinézek a kertbe úgyis olyan szép idő van, és lám lám kit látok?! MARTIN.

Szépen lassan mögé osontam lefontam a szemét fölé hajoltam majd hosszasan megcsókoltam. És utána olyan gyorsan át rántott maga fölött hogy észre sem vettem, mégis volt ideje lepörögnie az életemnek magam előtt, azt hittem ott töröm ki a nyakam helyben. Persze lábtörés után nyaktörés,minden baj Martin közelében érjen, de szerencsére nem esett bajom. A fejem ott volt az ölében, a tekintetem pedig az övében.
Láttam rajta, hogy akar valamit csak még nem sejtettem hogy mit. Mikor felkapott az ölébe és szaladni kezdett velem a part felé rögtön tudtam, hogy igen most fürdeni fogunk. De jó, hogy felöltöztem, és elkészültem. Na mindegy Martinnal még az elázott ruhámon az elkenődött sminkemen és a csurom vizes hajamon nevetni is egy élmény.Bevitt a vízbe, azt hittem bele lök vagy hasonló, de csak megállított a lábamon forrón megcsókolt, felkapott az ölébe, egyik kezét a fenekemen, a másikat a combomon tartva vitt a vízben egyre beljebb. A kezem a nyaka köré volt fonva és mikor már a kezemen éreztem a vizet kezdtem megijedni, hiszen ha Martinnak nyakig ér a víz és simán elsülyedek, azt hittem letesz és hagyja hogy kapálózzak, de csak fogott és csókolt majd éreztem, hogy megyünk felfelé valami lépcső szerű dolgon, de hát lépcső a vízben ugyan már. Nem mégis csak jól éreztem mert felmásztunk a stégre, ja igen a vizibickli bérlő ami Martin haverjáé. Ma zárva volt mégis ki volt készítve egy cuki delfines vizibicikli telszórva rózsával benne üdítővel, pezsgővel, két pezsgőspohárral és fondüvel. Tehát romantikázni fogunk.:) ♥ Beültünk a vizibicklibe előre a pedálokhoz és tekertünk, tekertünk, teketünk amíg a part egészen kicsi nem lett. Majd Martin megállt, segített hátra menni ahol le volt terítve a takaró és gyönyörűen rajta voltak a kellékek. Először török ülésben ültem le vele szemben, de ő megfogott és az ölébe húzott. A fejem megint ott volt az ölében. Úgy voltunk ott a víz tetején és sodródtunk. Miközben sodródtunk nem figyeltünk semmire Martin csak etetett majd helyet cseréltünk és én etettem őt, utánna csókolóztunk, koccintottunk és észre sem vettük hogy egyre messzebbre kerülünk a partól. Mikor már feleszméltünk annyira messzire elsodródtunk hogy a partot teljesen elveszítettük, bevallom bepánikoltam, de ilyenkor ki nem. Próbáltam leplezni a pánikom, de Martinnak feltűnt:
-Ne aggódj! Kijutunk.
-Visszatalálsz?
-Igazat vagy nyugtassalak?
-Nyugtass az igazzal.
-Az nem fog menni.
-NEM TUDOD HOGY JUTUNK VISSZA?
-Hát...

Na milyen lett?:))

~Smile.:]

Szeretem, nem szeretem..:// 14.rész

Nem bírom ki, hogy ne írjak..:)) Itt is a 14.rész..;))

14.rész/1.

Rengeteget forgolódtam az éjszaka, igazából magam sem tudom, hogy miért, de nem sokat aludtam abban biztos vagyok.Ráadásul reggel már 6kor felkeltem,Martint hagytam aludni, addig csinálni akartam reggelit, de a nagy "főzés" közben átölelte a derekamat hátulról és nyomott egy puszit az arcomra.Jól esett a tegnap este után, valamelyest megkönnyebbülést éreztem.
Nehezen, de megcsináltam a reggelinket, elég bonyolult volt úgy h közben mindig visszahúzott egy kéz és nyomott egy egy puszit az arcomra, de megoldottam. Majd leültünk az ebédlőasztalhoz és megettük. Elég lassan ettük meg, ezért sietnem kellett, hogy időben oda érjek a próbára, felkaptam egy laza szerelést, egy kis smink, vasalt haj, és indulás is. Martin lent várt az ajtóban, mert persze mikor sietnék fent hagyom a táskám. Miután megtaláltam a táskám és lementem Martinhoz kézen fogva indultunk el a táncsuliig. Bementem a próbaterembe és az ajtó előtt elköszöntem Martintól, de ő azért megkérdezte:
-Biztos nem maradhatok itt?-azok a kiskutya szemek.
-Hát.. megkérdezem a többieket.
És bementem a terembe, mindenkit megkérdeztem és végül is senkit nem zavar, ha a terem sarkában ücsörög és bambul maga elé, szóval végül Martin is bent maradt velem.Egészen jól alakult a próba, kicsit bele bele akadtam a táncba néhol, de nem volt vészes. A felénél megint szünetet tartottunk és megbeszéltük, hogy holnap mikor találkozunk. Majd a szünet után elkezdtük a páros részt én Ricsivel kerültem párba, nem zavart, mert nem álltunk közel. Addig minden jól is ment amíg egyszer csak Ricsi oda nem jött és meg nem fogta a mellem.Ekkor Martin is felállt és lekevert neki egyet, és én is ledöbbentem. Egyszerűen nem értettem, hogy mi van most. Aztán végül is kiderült hogy Ricsi kicsit elkalandozott és a vállam helyett rossz helyet fogott meg.Hát nem lesznek valami nagy haverok Martinnal.
Próba után, hazasétáltunk Martinnal és átöltöztünk fürdőruhába és bepakoltunk törölközőt, naptejet,stb. majd elindultunk a strandra.Olyan jó volt ott.Annyi mindent csináltunk, fürödtünk a vízben, fagyiztunk, sétáltunk, nevettünk, istenien éreztem magam.:)) Elég későn értünk az étterembe, de annál inkább kárpótolt a látvány.Gyönyörű hely volt, és saját asztalunk is volt....

Ez egy befejezetlen FÉL rész, de most nincs kedvem többet írni majd legközelebb hozom a másik felét..:))

~Smile.:]