Szeretem, nem szeretem :// 16.rész

Hüpp-hüpp. Na mindenki kiizgulta magát?:)) Remélem igen, és hogy megnyugodjatok hozom a kövit...:))

16.rész

-Martin, most komolyan mondod, hogy itt rekedtünk?-egyre jobban idegeskedtem.
-Ez így nem igaz, mivel az utat nem tudom de kitalálom, hogy jutunk haza.
-Aha, hogyne vedd elő a magyarázataidat gyorsan még mielőtt bele nem löklek a vízbe!
-Oké, kérek egy kis időt.
Kb 10perce ültünk ott és néztünk ki a fejünkből, és gondolkoztunk, meguntam és megkérdeztem Martint:
-Kitaláltad végre?
-Nem, még egy kicsit gondolkozok.
-Fúúúúú.
Bármennyire szeretem legszivesebben beleborítottam volna a vízbe már olyan ideges voltam, de hát csak a barátom, nem tehetem meg ezt vele.Na igen még vagy 20 ismétlem 20 percig ültünk ott mikor végre megszólalt az én drágám.
-MEGVAN!
-Igen, hogy jutunk ki?
-Felhívom Kikit hogy a helikopterével keressen meg minket és húzzanak ki.
Na igen Kiki(eredetileg Áron a neve csak ez úgy ráragadt, ő a vizibiciklis tulajdonosa) ilyen kis "pénzes" kölyök, hogy még helikoptere is van... Mindegy a lényeg, hogy kijutunk.

Ó hogy mennyit szenvedtünk mire kiértünk, de most már végre itthon vagyunk, este a jó meleg ágyban, Martin karjaiban. És hát igen egy kicsit "elvagyunk".

Na előröl. Már a kapuban elkezdtünk vadul csókolózni, és mint a filmekben nem engedtük el egymást végig a járdán az ajtóig hevesen csókolóztunk.Majd szinte beborultunk az ajtón, a cipőnket csak ledobtuk és a lépcsőn felfelé folyamatosan dobáltuk le egymásról a ruhákat, mire felértünk nekicsaptam a bezárt ajtónak és úgy próbáltam kinyitni. Szó szerint be zuhantunk az ajtón és a földre estünk. Ő alulra én pedig rá. Hevesen csókolóztunk a földön, ő farmerban én pedig, farmerban és melltartóban.Már teljesen benne voltunk amikor anyáék hirtelen a vártnál hamarabb beállítottak. Élveztük egymás társaságát a földön( de nem történt semmi komoly), amikor is anya és apa hirtelen felosontak az emeletre, teljesen boldogan, de mit is mondjak nem voltak valami boldogok amikor megláttak minket így, hiszen mégis csak az egy szem lányukról van szó, csodálom, hogy nem ájultak el. Minden esetre nagyon finoman tolerálták a helyzetet, ugyanis csak anya szólalt meg finoman(jó hogy hiszen apa sokkot kapva rohant lefele)
-Öltözzetek fel, hoztunk nektek valamit.-anya mondandója.
-Rendben.-pattantunk is fel egyszerre Martinnal.
Kikaptam a szekrényemből egy pólót felkaptam magamra és közben Martin is elővett a szekrényéből(igen idő közben kapott egy szekrényt,IDE KÖLTÖZÖTT) egy pólót és felvette.
Mikor leértünk anyáék a konyhaasztalnál vártak minket és ahogy láttuk nagyon fontos hírrel szolgálnak. Mint kiderült hoztak nekünk szuvenírt(nekem egy I ♥ PARIS  feliratú pólót, és Martin pedig egy melegítőnacit, ami kifejezetten tetszik és teljesen Martin stílusa, de majd el el kérem tőle alvósnak *-* , tuti anya vette) és ezen kívül szerettek volna mondani még valamit.
-Arra gondoltunk apáddal...-kezdte anya, apa pedig hevesen bólogatott, semmi kétség semmi beleszólása nem volt anya eldöntötte és kész.-...hogy mivel enyire..khm..JÓL elvagytok-emelve ki a jól szót-mi lenne ha összeköltöznétek.
-De hát most is együtt "lakunk".-értetlenkedtem.
-Igen, de külön lakásba.
-Anya, de hát ez SZUPER.-és Martin nyakába ugrottam.Majd anyához és apához is odamentem és jól megszorongattam őket.
-Oké Kicsim elég lesz. Arra gondoltunk, hogy holnap elkezdjük a keresgélést.
-Oké,oké,oké,oké, de jó, de jó, IGEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEN-mentem át dedóba.

Na milyen?:)) Bocsi, hogy rövid, de sokat kilódtam a zenékkel. Puszi Smile..;]