Szeretem, nem szeretem :// 18.rész

Hát most egy extra hosszú részt szerettem volna hozni, de folyton bezavart a kedvenc zeném, amit rögtön elkezdtem énekelni, de azért igyekeztem..:))

18.rész

Mikor leírtam a versem, elolvastam úgy döntöttem, hogy holnap megmutatom Martinnak.Persze így terveztem én a dolgokat csak nem igazán sikerült,de előröl a napot.
Reggel kómásan másztam le a lépcsőn, alig láttam valamit is, még félig aludtam, viszont mikor megláttam anyát a konyhában hogy a kedvenc reggelimet csinálja (hagymás,paprikás rántotta) rögtön felcsillant a szem. Megfogtam magam és még a lépcsőről elkezdtem szaladni lefelé a konyhába, adtam anya arcára egy hatalmas puszit, majd köszöntöttem:
-Jó reggelt!
-Szia! Milyen volt az első éjszaka Martin nélkül?-ekkor még úgy gondoltam hogy első és egyetlen.
-Háát.... írtam egy verset.-kicsit félénken mondtam ki.
-Komolyan?-meglepődött volt anya, de boldog- majd reggeli után hozd le és olvasd fel nekem!
-Neked?-ismételtem meg a végét.
-Igen, apád elment már dolgozni.
-Ja jó, azt hittem összevesztetek.
-Nem dehogy is.-mosolygott rám.
-Anya. Felmegyek elkészülök addig míg kész leszel.
-Rendben, de nem sokára készen vagyok, úgy igyekezz.-a mondat végét már csak a lépcsőfordulóból hallottam.
Felértem a szobámba, bementem a fürdőbe és szembe néztem magammal.Hát mit ne mondjak nem a legcsodálatosabb látvány volt, ezért gyors fésülködés,gyors öltözködés, vagyis így terveztem, mivel elővettem egy pólót tetszett is, de már nem találtam hozzá nadrágot, aztán ahoz nem találtam pólót majd egy nyaklánc meg tetszett, de az ahoz illő pólóm szennyesben volt, ezért kerestem másikat, de ahoz nadrág nem volt, hát elvoltam így vele egy darabig, vagyis hát fél óráig pontosabban mert csak arra lettem figyelmes, hogy anya felordít:"Kész a reggeli, siess míg meleg!" Hát jó akkor lebotorkáltam körölbelül ugyan úgy mint ahogy egy fél órája felmentem, anya meg is jegyezte:
-Nem készülődsz?
-De csak...
-Ruha válság van...-folytatta helyettem.
-Igen.-nevettem, de ismer már anya.
-Akkor ez segíteni fog.-és előhúzott egy szatyrot amiben egy egész szett volt. Volt benne topánka hozzá illő póló és farmer rövidnadrág és hosszú nyaklánc is.Hát igen akkor, reggeli ruha krízis anyának hála megoldva.
-Ú anya köszönöm szépen ez nagyon tetszik.-mosolyogva köszöntem meg neki.
-Nincs mit szivem.
Gyorsan bekapkodtam a reggelimet, hogy minél hamarabb felmehessek a szobámba és felpróbálhassam az új ruháimat, meg amúgy is már csak 40 percem volt oda érni a próbára és ebből 10-15perc csak az út, szóval gyorsan felkaptam az új ruháimat(nagyon tetszenek), aztán egy gyors smink, hullámos haj, és INDULÁS!
Az úton bedugtam a fülembe a fülesem amiből David Guetta- Play Hard című száma szólt, és erre a számra kezdtem el sétálni, Alig telt el 1-2perc, még a számnak sem lett vége, amikor hátulról "rámtámadott" Kristóf és Dani a próbáról, először megijedtem, majd kirántottam a fülemből a zenét és rájuk szóltam:
-Ti idióták!-persze nevettem közben.
-Bocs.-mondta Dani de majd megfulladt a röhögéstől.
Közben elpakoltam a zenét, hát így nem lesz rá szükség, se baj úgyis jobb az emberi társaság..
-Amúgy te tudod hogy Ricsi nem fog többet velünk táncolni, hanem mostantól ti 3-an lányok mi 2-en Danival és az új srác lesz Máté.-szólt közbe Kristóf.
-Nem. De miért lép ki?
-Hát..izé.. nem lép ki..hanem..szóval..balesete volt és...-nyögdöste kifele Dani.
-Ugye nem halt meg?-tátottam el a számat.
-Nem, dehogy is csak eltört mindkét lába meg az egyik keze.-"nyugtatott" meg Kristóf.
-Ú, sajnálom és akkor az új srácnak, Máténak igaz?Be kell tanítani az előröl a táncot?
-Hát aha.-mondták egyszerre.
-Basszus, de már csak 4nap van.
-Tudjuk.Ezért ma 7óra hosszás lesz a próba, EGY pihenővel-hangsúlyozta ki Dani az 'egy' szót.
-Őő..Hát ok.-nem tudam igazán mit reagálni.
Mire befejeztük a beszélgetést oda is értünk a teremhez, bementünk és mikor beléptünk a terembe már mindenki ott volt, csak minket vártak.Be se léptünk szinte a terembe de Gabi már felállt, tapsolt kettőt mindenkit egy körbe parancsolt és neki is kezdett a parancsoknak:
-Fanni ő az új párod Máté. Mindenki ő Máté.-és rámutatott ezek szerint Mátéra.
-Szia. Fanni vagyok a párod.-mutatkoztam be a mellettem ülő srácnak.
-Szia, én Má.....-és félbe szakította Gabi.
-Nincs beszéd, sietnünk kell.!Mindenki helyére.! Az első 4órában be tanítjuk Máténak a táncot a maradék 3ban befejezzük.-ez egy tiszta diktátor.
Beálltunk a helyünkre, el is kezdtük a táncot, Máténak tök jól ment, iszonyat jó táncos és nagyon gyorsan tanul, mikor befejeztük a betanítását leültünk pihenni egy 10percre, igazából nem telt 4órába h betanítsuk csak 3-3és félbe, így hogyha hamarabb befejezzük még elpróbáljuk egy párszor és mehetünk hamarabb haza. Szünetben megnéztem a telefonom, 17 (!!) nem fogadott hívás ebből 8 anya, 4ismeretlen és 5 apa. Fúú itt valami gond lehet. Kimentem gyorsan és felhívtam anyát, de nem vette fel, de be kellett menni próbára ezért hagytam és úgy voltam vele hogy siessünk és akkor utánna felhívom, aggódtam egész próba alatt, és szerencsére gyorsan be is fejeztük és amilyen gyorsan csak tudtam kaptam a telefonomhoz és megnéztem 32(!!) nem fogadott hívás és mind anya, na most már tuti, hogy hatalmas a baj. Fel akartam hívni, de nem kellett, mert ő már hívott is felkaptam és beleszóltam.
-Mi a baj?-támadtam le anyát.
-Jó napot, ön Hidvégi Anita leánya?-kérdezte egy ismeretlen női hang.
-Igen én lennék, mi történt?
-Kérem fáradjon be a Szent Erzsébet kórházba itt mindent elmondunk.
-Rendben, sietek.
És lecsaptam a telefont.Szerencsére ez a kórház pár saroknyira volt a próbateremtől így 5-6perc alatt ott voltam futva.Loholva rohantam be a kórházba és támadtam le az információs pultban ülő hölgyet:
-Jónapot, Hidvégi Anita lánya vagyok, az érd...-be se fejeztem máris tudta hova kell vezetnie.
-Kérem jőjön velem.
Oda vezetett anyához aki ott ült a kórház egyik folyosóján egy széken és sírt.Oda rohantam hozzá, legugoltam elé és megkérdeztem, szinte már sokkos állapotban:
-Anya, mi történt?
Anya nem válaszolt helyette az egyik ápolónő jött oda hozzám:
-Fanni?
-Igen?
-Kérlek gyere velem.
-Mi..mi..mi..mi történt, és hogy, és..és.. miért van itt anya?-alig tudtam elszakadni anyától és menet közben tettem fel a kérdéseimet.
Bevezetett egy kórterembe ami teljesen üres volt, leültetett, leült mellém és bele kezdett:
-A te édesapád Hidvégi Gábor?
-Igen.Vele történt valami, ÚRISTEN MEGSÉRÜLT? MI TÖRTÉNT?- kaptam sokkos állapotot.
-Kérlek nyugodj meg. Végig fogom mondani, de kérlek válaszolj még egy kérdésemre.
-Igen? Gyorsan, kérem mondja már.
-A te barátod ugye bár Martin?
-Igen. NE NEKI IS BAJA TÖRTÉNT?
-Kérlek halkabban.Ki fogsz borulni, ezt tudom előre, éppen ezért próbálom szépen óvatosan elmondani a történteket.Édesapás és a barátod ketten utaztak egy autóban, és sajnos baleset érte őket.-nem jutottam szóhoz már csak sírtam és egy hang sem jött ki a számon.-Tudom, hogy megrázó, de a legrosszabbat még nem is tudod.Az édesapád és Martin.......

Nagyon nagyon sajnálom, hogy itt abba kellett hagynom és tényleg nagyon hosszú ez a rész, és én is le akartam még írni a végét, de csak nem árulhatok el mindent és egy kis izgalom nektek is kell...:))
Puszi..:*