Szeretem, nem szeretem :// 9.rész

Kicsit ugrunk az időbe!:DD

9.rész

/1hét múlva/

Elég lassan telt el ez az egy hét, éppen ezért nem is írtam, semmi különös nem történt velem, de a mai nap na az aztán nyomot hagy az életemben az biztos.De mindent szépen sorban...

Szóval, az egész nap tök lazán történt, nem volt semmi érdekes benne,egészen addig amíg haza nem értünk Martinnal és nem vett elő 1 borítékot.
-Mi ez a felmondó leveled?-kérdeztem kajánul mosolyogva.
-Hát, ennek jobban örülsz majd.-enyhe mosoly volt az arcán.
-Ó, megkaptam a fizumat?-tátott szájal mondtam,de természetesen cinikusan..:D
-Bontsd ki jó?!
És mikor kibontottam a reakcióm csupán egy hatalmas sikoly volt.
-Nyugi már.-szólt rám Martin.
-De..ez..istenem..ááá...köszönöm..-mondtam szavanként.
-Nincs..mit..el..jössz..velem..?-kérdezte Martin puszikba foglalva.
-Még..szép-Két csók között kapta meg a választ.
Mint kiderült, kaptam két konci jegyet a Simple Plan-re a kedvenc együttesemre.!:D A konci ma este 9kor kezdődik és igen itt lesz a városunkban!:D Imádom Martint!:D

Este hétkor elkezdtünk készülődni.És nagy nehezen fél 9-re oda is értünk, hogy biztosan legyen helyünk elől és tuti hogy kapjak aláírás, meg fotót.!:D
Alig kilenc után pár perccel kezdődött a konci.Áh nagyon jó volt a legelső sorban álltunk, Martin végig fogott, hogy ne veszek el.És a kedvenceimet is adták, először a PERFECT-et, majd a GONE TOO SONE-t, és játszották a WELCOME TO MY LIFE-ot is.Istenem nagyon jó volt.Mikor vége lett mentünk a színpad mögé dedikáltatni, meg fotózkodni.Megkaptam mindenkitől egyesével a képet,aláírást, és egy közöset is kaptam mindegyikből.:D
Mikor mentünk ki a kapun természeten valakibe bele kellett botlani, de kibe másba hát Bencébe, észre is vett és oda jött.Na már csak ez kellett.
-Szia..sztok-fáziskéséssel rakta hozzá, miután meg bizonyosodott róla h Martin velem van.
-Szia.-én köszöntem, Martin pedig csak oda nyögött valami csá félét.
Ekkor megszorítottam Martin kezét, hogy Bence lássa, hogy összetartozunk.Ő vette a lapot, de a pár percel később érkező Márk, egy kicsit sem. Rögtön odajött és megölelt, én nem viszonoztam végig Martin kezét fogtam.Majd a tapintatlan bunkó megszólalt:
-Nocsak, utánam egy ilyennel?
-Jobb ha most mész!-szóltam finoman mivel már láttam Martinon, hogy eléggé ideges.
-Már bocs de koncertre jöttünk.-flegmázott tovább.
-Mi is és jól szeretnénk érezni magunkat, NÉLKÜLED. -emeltem ki az utolsó szót.
-Nyugi cicám.
-Cicám?!Cicázzál valaki mást, de ne az én barátnőmet.-szólt közbe Martin.-Jobban jársz ha még most elhúzol és nem nekem kell leütnöm téged.
-Ú egy erőszakos baráttal van dolgunk.-sátáni kacajjal az arcán eléggé ilyesztő tud lenni Márk.
Na ebben a pillanatban próbáltam visszarántani Martint, de be kell vallanom nem ment.Inkább megfordult és a fülembe súgta:"engedj, nem bántom", majd nyomott egy puszit a hajamba.Ezek után odalépett Márkhoz megragadta a pólóját elől és kicsit arrébb húzta, majd magyarázott egy darabig.Sajnos Márk arcát nem láttam, mivel háttal állt nekem.És mikor Martin elengedte gyorsan el is húzott a tesójával, Martin pedig mellém állt átkarolta a derekam, nyomott egy puszit az arcomra és már indult is:
-Mehetünk.-mondta.
-De...-kezdtem volna bele.
-Nincs de, majd elmondom, otthon.

Rövid tudom, de ha hiszitek ha nem 3nap alatt írtam.Elég gyenge teljesítmény de majd igyekszek.
~Smile.:]

Szeretem, nem szeretem :// 8.rész

Na itt a nyolcadik.!:D Nem hiszitek el milyen boldog vagyok hogy ennyi visszajelzés van.!:DD Imádlak titeket.!:D

8.rész

...Miután megfürödtünk még beszélgettünk, majd oldalamra fordultam , Martin átölelte a derekam a kezét, pedig az agyon pihentette. El kezdtem dúdolgatni, finoman, altató szerűen.Ilyen romantikusan aludtunk el agymás karjai közt.

Reggel az ébresztő óra keltett fel minket. A lehető leggyorsabban készültünk el mivel késésben voltunk, a buszt is épp' hogy elértük. A suli aulájában egy csókkal búcsúztunk el egymástól, mivel ő egész nap a tornateremben lesz, kézimecsen bíró(-.-) így egész nap távol leszünk, nem zavarhatom majd.Éreztem a hátamon a fürkésző tekinteteket, és mikor beléptem a terembe meg is kaptam.
-Úúúú...-ez persze Vivi volt.
-Fanni, mi volt ez?Áááá azta.!-Heni
-Pöff.-és ez volt Reni(Zsuzsi utánnam lévő legjobb barátnője.)
3komment, hm. nem is sok..Na ki is derült miért ennyi.Mivel így is kevesen vagyunk(18, 11lány és 7fiú)eléggé érződő volt a 3fiú beteg és 2lány beteg, Zsuzsi(szülőszabin..xdd), 3kézisfiúnk és 2kézis lányunk és a két lány aki vécén volt, ezért csak 3lány(akik kommenteltek, 1fiú(érthető a csend) és én voltunk a teremben.Heni és Vivi azonnal a nyakamba ugrottakés visítozva kellett nekik elmesélnem mindent.
A napot egyébként teljesen a "Fanni és Martin együtt, úriten" sztori ölelte át. Amúgy a hat óra nem volt vészes. Egyedül indultam haza, mivel Martin este 5(!!)-re ér majd haza.
Beértem az ajtón megebédeltem, majd felmentem a szobámba, átöltöztem laza otthoni szerkóba, majd bekapcsoltam a laptopom, bedugtam a fülembe a fülesemet és megnyitottam a fészemet.

Megnéztem a bejelöléseket, az értesítéseket és a három beérkező levelet is. Kettő nem volt meglepő Vivi-től és Heni-től jöttek. De a harmadik na azon meglepődtem. Márk volt az ex-barátom.Oriási döbbenet ült ki az arcomra.
Márkról azt kell tudni, hogy tavaly 9.ben voltunk együtt ő az osztálytársam volt. Hat hónapot voltunk együtt, de az utolsó estén olyat tett amit nem lehetett megbocsátani, elvitt szórakozni(mondanom sem kell akkor voltam először és még csak kedvem sem volt menni, de szülinapja volt és mondom oké egyszer.), és az nap este eléggé berúgott.Nagy nehezen cibáltam haza hajnalban hozzájuk. A szülei nem voltak otthon, bevitt a szobájába elakartam tőle búcsúzni de ő nem engedte, neki nyomott a falnak és akár hogy ellenkezdtem elkezdte levenni rólam a fölsőmet, már rádöntött az ágyra, mondanom sem kell iszonyatosan síkítoztam, kiabáltam segítségért, dörömböltem a falon, mire végre kinyílt a szobája ajtaja és a bátyja jött be.Őt mindig is bírtam jó fej gyerek. Ő volt az aki rögtön átlátta a helyzetet és mikor meglátta segítség kérő pillantásomat egy mozdulattal leemelte rólam a testvérét és felhúzott az ágyról, felkapta a pólóm  és kirántott a szobából, kulcsra zárta a tesója ajtaját és rám adta a pólóm, majd megölelt és a fülembe súgta, hogy " ne aggódj", (könnyű ezt mondani) majd lekísért az előszobába ott felöltöztünk és hazakísért. Tök jól elbeszélgettünk az nap éjszaka/reggel és mikor a kapunkhoz értünk megint megölelt, a szemebe nézett közelebb húzott magához és adott egy lágy csókot az ajkaimra.Nem ellenkezdtem,de megdöbbentem.Majd oda súgta, hogy" búcsú". Nem tudtam aznap felfogni, de a jövőhéten amikor már se Márk se a testvére nem jártak a sulinkba, rájöttem, hogy Márknak is az az este egy különleges búcsú lett volna , mivel az édesapja Tahitin kapott munkát és odaköltöztek.Ezért is lepődtem meg a mostani üzeneten.Ezt írta:

"Szia Fanni!
Tudom, hogy késő így lassan egy év után bocsánatot kérni, de most volt bátorságom.Aznap este tesóm elmesélte, hogy mi történt.Igen mindent! Ami közetetek történt azt is. Nem sajnálom, nem haragszom érte, mert mindig is tudtam, hogy bejöttök egymásnak, nem lepett meg a hír.Igazából csak anyit szeretnék, most neked írni, hogy bocsáts meg, nem szerettem volna csak az alkohol beszélt belőlem, és azóta is bánom a történteket, és egy cseppet sem ittam azóta a nap óta.
Még egy dolog ami fontos lenne, hogy Bencével mi ketten pár nap múlva visszaköltözünk Magyarba, csak kicsit messzebb , mint ahol régen laktunk, pontosabban 25km-re leszünk egy ottani suliban.Ha gondolod személyesen is megbeszélhetnénk a történteket.
Sajnálom, 
         régi szerelmed,Márk."

Nem tudtam mit kezdjek magammal.Mi van?o.O Ez azok után ki akar velem békülni? Normális ez.Biztos, hogy nem.Meg is mondtam neki egy levélben.Remélem felfogta.
Mikor Martin hazaért nem mertem neki elmondani de látta rajtam, hogy baj van.
-Mi történt?-furcsálotta a viselkedésem.
-Áh, semmi.
-Na jó most elakarod mondani, de mégis semmit mondasz?
-Nem.
-Aha, értem. Na jó játszunk valamit.-rezzenéstelen arccal mondta,ezért is furcsáltam.
-Oké, lehet róla szó.-nem tudom mibe mentem bele.
-Tegyük fel, hogy 10-szer megkérdeztem, hogy mi a baj és te mind a 10-szer semmit mondtál és most 11.alkalommal megmondod, hogy mi bajod van neked.Rendben?
-Na jó.Márk írt egy levelet.-persze, hogy tudta, hogy ki az a Márk és mi volt vele hiszen ő volt a legjobb fiú barátom.Tudta, hogy mi történt az nap este,azt is hogy Bencével mi volt, mindent.
Odalépett a laptopomhoz, és rutinosan elindította a fészt, majd szólt, hogy lépjek be és mutassam meg.Bele mentem,megmutattam, neki de semmi érzelmet nem láttam az arcán, ez az pokerface..-.-Majd mikor a válaszomat, elolvasta odabújt megcsókolt és csak anyit mondott:
-Köszönöm.-tudtam, hogy arra érti, hogy nem akarom látni Márkot és, hogy megmondtam neki, hogy sokkal jobban szeretem Martint, mint, hogy feladjam egy ilyen olcsó trükk miatt a kapcsolatomat vele.Tudtam.
-Nincs mit.-egyszerűen válaszoltam , majd megcsókoltam.

Kicsit tömör lett, meg olyan semleges, na de azért próbálkoztam.Remélem nektek bejött.
Na nemsokára jön a másik.!:DDD
~Smile.:]

Szeretem, nem szeretem :// 7.rész

7.rész

Ölébe vett és belerohant velem a vízbe.Hirtelen mindent felejtetett velem. Mindent. Csak ő volt nekem és a tenger. Százszor újra tudnám élni.
Később rájöttem a nagy boldogság okára, úgy fél óra múlva Martinnal kézen fogva sétáltunk ki a partra. Leültünk a homokba, magához húzott és tele érzelemmel megcsókolt.Majd a fülembe súgta:
-Nem az enyém!
Mikor ezt meghallottam annyi kérdés kavargott a fejemben, de nem kezdtem el feltenni neki, csak ültem csókoltam, öletem, majd feküdtünk és élveztük egymás társaságát. 
Lassan ment le a nap és mi még akkor is ott voltunk.A romantikus pillanatot Martin telefonja törte meg.Megcsörrent és igen Zsuzsi volt.Ránéztünk a telefonra és Martin kinyomta, majd visszabújt hozzám de mielőtt még megint megcsókolhatott volna megint hívta Zsuzsi na ekkor felvette és kihangosította.Zsuzsi beleszólt:
-Köszönöm, hogy felvetted.-mondta gúnyosan.-Szóval csak annyit, hogy örülök neki hogy nem tőled van és nem veled kell felnevelnem.Ami meg téged és Fannit illet. Nagyon örülök ,hogy együtt vagytok, de Fanni is és te is elfelejthettek egy életre, mivel megszakítom veletek a kapcsolatot.-Mind ezt cinizmussal mondta.
-Egy suliba járunk, mégis hogy tennéd?-röhögött Martin.
-Csak, hogy tudd elköltözöm a nagyszüleimhez a terhesség miatt és ott is fogok élni.
-Oké.-Na ekkor már én is röhögtem.-Ennyit akartál?-érdeklődött visszafojtott nevetéssel Martin.
-Igen, szia.-és ezzel lecsapta a telót.
Martinnal egyszerre kezdtünk el nevetni.
-Nem hiszem el, hogy ő volt a legjobb barátnőm-kezdtem nevetve.
-Nem hiszem el, hogy vele voltam együtt 1évig..-kezte viccesen, majd komolyabban hozzátette-..és nem rögtön veled.
Ekkor megint megcsókolt.És megint egymásé lehettünk, csak sajnos, most az én mobilom szakított félbe minket pár perccel később.Megnéztem és anya hívott.Felvettem.
-Szia Fanni.! Csak annyit szeretnék mondani, hogy gondolom, hogy Martinnal vagy éppen ezért kérlek gyertek haza mert beszélnünk kell veletek.-majd letette.
Na de jó még egy balhé mára.Egynek vége kezdődhet a másik.
Hát mondtam Martinnak, hogy anya sürgősen beszélni szeretne velünk, és elindultunk haza.Alig 10 perc múlva otthon voltunk.Anyáék már a konyha asztalnál vártak ránk, ezért leültünk velük szembe.Anya kezdett bele a mondatába:
-Rendben.Apáddal konferencia miatt el kell utaznunk és egyedül lennél itthon, de mivel annyira jól elvagytok Martinnal felhívtuk a szüleit és megbeszéltük velük, hogy amíg mi távol leszünk együtt "lakhattok".2 hétre megyünk el, fél óra múlva indulunk.Előre megfőztem 3napra, a többi időre hagytam itthon pénzt.Semmi buli.Megértettétek?
-Igen.-feleltem mindkettőnk helyett.
-Rendben.Nos most mi folytatjuk a pakolást majd gyertek le mikor megyünk.
-Oké.Felmentünk.-feleltem.
Martinnal felmentünk a szobámba, majd 20 perc múlva lementünk elköszönni.Kikísértük anyuékat a kapuba, jó gyerekhez méltóan még mosolyogva integettünk is mikor lehajtottak az autóval majd bementünk a házba.
Bepakoltunk holnapra, majd leültünk filmezni.A "Legenda vagyok"-ot néztük meg egy tál popcornnal, majd mikor vége lett, bementünk a fürdőbe.Megálltunk egymással szemben.És ő kezdte el rólam levenni finoman a ruhákat, majd én róla, aztán beálltunk a zuhanykabinba, és egymás karjaiban fürödtünk.De semmi olyan nem történt, még nem..

Na tessék, megint nem bírtam magammal és alig fél óra alatt hoztam a következőt, nem vagyok normális..:DD

~Smile.:]

Szeretem,nem szeretem :// 6.rész

Igen jól látjátok komment nélkül hozom az új részt, mivel nem bírom ki h ne írjam.Lehet, hogy magamnak írom de már ez sem érdekel...Nem bírom megállni h nem írjam, bár sokkal jobban örülnék ha lenne visszajelzés de hát most na..

6.rész

Martinnal pont ölelkeztünk mikor oda lépett hozzánk Zsuzsi. Nem vágott megdöbbent arcot, hanem inkább totálisan önelégült, "én nyertem" kifejezést véltem felfedezni az arcán.Na ezt nem tudtunk Martinnal mire vélni.Hát mikor odaért hozzánk ki is derült:
-Sziasztok! Martin! Beszélhetnénk?-kérdezte Zsuzsi még mindig önelégült arco vágva.
Martin rám nézett amolyan "te döntesz" arccal én pedig némán bólintottam.Martin elengedte a kezem és kicsit arrébb ment Zsuzsival, pont hallótávolságon kívülre estek.Pár percet beszéltek majd közeledett egy busz, de nem az ami el tudna minket vinni a sulihoz, viszont Zsuzsi elköszönt Martintól, majd nekem is intett egyet és felszállt rá.Na ezt nem tudtam mire vélni.Így mikor Martin oda ért hozzám megölelt és a fülembe súgta:
-Apa leszek.-elcsukló hangal sugta meg nekem.
Ekkor eltoltam magamtól és szerintem még életemben nem vágtam ilyen fejet mint most.
-Mi csoda?-kikerekedett szemmel vártam a választ.
Martinnal egyedül álltunk a buszmegálló környékén így nyugodtan belekezdett a mondatába:
-Zsuzsi most mondta el, hogy éppen orvoshoz megy mert terhes.Ezek után mondta, hogy valószínű, hogy tőlem. Ekkor elmondta, hogy most már lassan 2 és fél hónapos, ami pont passzol ahoz az alkalomhoz amikor utoljára voltam vele együtt úgy.-meggyötörten mondta végig.
-Ezt nem hiszem el..-szörnyülködtem.
Most ez komoly?Lassan két hónapja vagyunk együtt Martinnal ebből 3napot töltöttünk együtt.Erre kiderül, hogy terhes a volt barátnője.Na ez is csak velem történhet meg.
Csöndben saját gondolatainkba merülve szálltunk fel a buszra és bár fogtuk egymás kezét nem ölelkeztünk, nem csókolóztunk, csak csöndben egymás mellett mentünk végig az iskoláig ott Martin szólalt meg először:
-Figyelj! Ezt nem hagyhatom, biztos hogy nem tőlem van, apasági tesztet fogok csináltatni vele, nem hagyom, hogy ezért menjünk szét.
Mikor befejezte a mondatát magához húzott és megölelt és a vállába fúrtam az arcom és viszonoztam az ölelését.
-Oké..-ennyit tudtam kipréselni magamból mert már csordultak le a könnyeim.
Lesírtam a sminkem és összekönnyeztem Martin pulcsiját.Nem hiszem el, miért pont velünk?
Mikor nagy nehezen befejeztem a sírást Martin felhívta Zsuzsit:
-Szia!Hol vagy?..Aha oké.Megyek oda...Mert apasági vizsgálatot szeretnék csináltatni..Igen most..Igen Fanni miatt és miattam..Nem érdekelsz.Várj meg ott...Én is így gondoltam..-na nem volt valami kedves vele Martin és a beszélgetésükből is csak Martin részét hallottam és így tudtam összerakni nagyából.
Ezek után Martin csak annyit mondott, hogy tartsak ki és jön amint tud, majd egy hosszú csókkal elbúcsúzott  nem is tudtam megszólalni.
Magamba ballagtam be a suliba.Mivel hétfőn volt csak 5 órám volt, ennyit kellett kibírnom, ráadásul nem is olyan nehezeket,mert:
1.óra:Ének
2.óra:Matek
3.óra:Tesi
4.óra:Rajz
5.óra:Osztályfőnöki
Szakkörök:Biosz
Biosz szakköröl elkértem magam azzal az indokkal, hogy "orvoshoz megyek". Ezek után úgy siettem haza ahogy csak tudtam.
Mikor beléptem az ajtón ledobtam a táskám a földre és sírva borultam az ágyamra.Csak ültem és sírtam.Egy fél óra sírás után nem bírtam tovább felhívtam Martint:

-Szia..-kezdtem könnyeimmel küszködve.-..Hogy álltok?
-Kábé 4-re odaérek hozzád jó?
-Oké, várlak..Vagyis inkább kimegyek a partra.Ott leszek.
-Rendben.Oda megyek.
-Szia.
-Szia.Szeretlek.
-Éhn iis.-a sírástól kábé így hangzott.
Mikor letettük a közeli partra mentem ki amihez a házunk mögötti kis utca vezet.Oda szoktam menni ha nem érzem jól magam, ott olyan jó, ott mindig jobban leszek.
Kiértem a partra és leültem úgy,hogy csak a lábfejemet mosta néha a víz,és néztem a tengert.Gyönyörű volt mint mindig.Elmerültem a gondolataimba és csak vártam.
Annyira gondolkoztam, hogy fel sem tűnt mennyi az idő.És arra lettem figyelmes, hogy valaki megölel és fel kap az ölébe.Martin volt..

Nem túl hosszú, de hát nem jeleztek vissza, így nekem sincs sok kedvem olyan sokat írni...

~Smile.:[

Szeretem, nem szeretem :// 5.rész

Őszintén azt hiszem, hogy magamnak írok...
Megadtam egy kommenthatárt(3 nem sok csak 3)és két nap alatt semmi komment..Ez szomorít el leginkább,de mivel csak tegnap 42(!!) oldalmegjelenítés volt úgy döntöttem tovább írom..
DE! Csökkentem a komiknak számát(mondjuk nem tudom már hogy hova)szóval ha egyetlen egy komment is érkezik utánna tudom csak hozni az új részt.Ha nem lesz meg az az 1 sem nem írok többet itt fogom abba hagyni...
Nem fenyegetésnek szánom de nem esik jól..

5.rész

Martin egészen este 11(!!)-ig ott volt nálunk.Akkor sem akartam még elengedni, de hát holnap iskola és neki is aludni kell.Haza engedtem, de legnagyobb döbbentemre pont hajszárítás közben kopognak a fürdőm ajtaján.Gondoltam csak anya akar valamit elkérni,mert neki elfogyott vagy valami hasonló, de nem! Kinyitottam az ajtót és Martin állt ott teljes életnagyságban.Sikítottam egyet és a nyakába ugrottam.
-Mit keresel is, hiszen...-mielőtt befejezhettem volna a mondatom közbeszólt.
-Itt alszok nállad.-a világ legédesebb mosolyával mondta ezt.
-És a szüleid..-kezdtem aggódni-..hát még az enyémek..
-Mindenki megengedte..-halvány mosollyal mondta.
-Feltétel?-mosolyogva kérdeztem hiszen tudtam h van feltétel.
-Óránkénti ellenőrzés és nincs együtt fürdés.-mondta ezt lentről egy férfi hang,aha szóval apa hallgatózik de jó.
-Hát jó.-mondtam kicsit szomorúan.Nem,nem azért mert nem fürödhetünk együtt vagy mert nem feküdhetek le vele hanem, mert óránként jönnek ellenőrizni akkor nem tudok semmit sem csinálni.Na mindegy.
Bementünk a szobámba és nem az történt amire számítottam.Leült az ágyamra és komolyan kezdett el beszélgetni.:
-Hogy mondjuk el holnap?-kicsit aggódva bombázott meg rögtön ez első kérdésével.
-Most olyat játszunk, hogy te kérdezel és én válaszolok utána pedig én kérdezek és te válaszolsz?-próbáltam nem ilyen komolyan venni a dolgot.
-Fanni! Ne csináld ezt! Ezt meg kell beszélnünk.Nem bújócskázhatunk egész nap, ezt tudnia kell a többieknek, hiszen szeretjük egymást és ha nekünk így jó akkor így jó.-totál felnőttes, hű ezt az oldalát még nem is ismertem, de szerintem még menyit nem.
-Oké, megértettem.Szóval én ilyen pezsgőkoccintós ünnepélyes bejelentésre gondoltam.-na azért mégis csak kell viccelődni.
Halványan elmosolyodott és utána folytatta a mondandóját:
-Szóval senkinek nem mondunk semmit,hanem aki lát lát aki nem nem, aki örül örül aki nem nem?
-Igen ez a másik gondolatom a pezsgős után.-mondtam szerintem isteni cuki mosollyal.
És nem csak szerintem mert a következő pillanatban magához húzott és kaptam egy jó hosszó, forró csókot.Majd a fülembe súgta:
-Édes a mosolyod!
És megint megcsókolt,majd megölelt és a fülembe súgott egy apró utalást:
-Volt már testi kapcsolatod sráccal?
Na ekkor toltam el magamtól és förmedtem rá.
-Mi van?
-Bocs, nem úgy értettem csak ezt tudnom kéne,mert...-vakargatta a fejét.
-Mert,halljam az indokot!-förmedtem rá még jobban.
-Mert úgy időzítek.-mondtam szerényen.
Na jó meghatódtam megöleltem és fülébe súgtam:
-Neked?
-Nekem sráccal még nem volt de nem is tervezem.-istenien édesen mondta.
Én ösztönösen elnevettem magam, majd komolyra fordítva megint a fülébe súgtam:
-Lánnyal?
-Volt.
-Zsuzsi?
-Igen.
Na hát ezt is tök komolyan megbeszéltük.Vagyis csak hittem, mert most jöttem én.
-Te jössz!-szólt rám aranyosan.
-Nem, nem volt.
-Rendben és mikor szeretnéd és kivel?
-Még egy kis időt várnék vele.
-Rendben.-vette a célzást.
És itt végre befejeztük ezt a kínos témát.Áh na végre.Ezek után lefeküdtünk és csak beszélgettünk.Későn aludtunk el, nem hinném hogy 3óránál többet aludtunk.

Reggel felkeltünk, és elkészültünk legalábbis én próbáltam vasalni a hajam, de ő hátulról átkarolta a derekam így egy kicsit nehézkesebben ment,majd mikor szemspiráloztam volna az állát a vállamon támasztotta.Utánna öltöztem volna át, de nem szeretett volna kimenni a szobából ezért maradt.Hátat fordítottam neki,levettem a nadrágom,bugyit nem kellett felvennem mert azt még este vettem fel, majd felhúztam a zoknit, és már gomboltam volna be a nadrágon de odabújt hozzám hátulról megölelt,kicsit lenézett a vállam fölött(nem még melltartó nem volt rajtam) és lecsúsztatta a kezét és begombolta a nadrágon majd felhúzta a cipzárt is, a kezét vissza húzta a derekamra,majd odafordítottam a fejem és rámosolyogtam,lehajoltam a melltartómért ami a széken volt előttem, és ő is hajolt velem, majd a kezébe adtam és ő ráhúzta az egyik kezemre majd a másikra alul megfogta, megigazította,a kezét végig húzta alul rajta és hátul bekapcsolta.Hát mit ne mondjak a mellkasom csak úgy vert.Majd a pólót is neki adtam oda és azt is ő adta rám.Végül a pulóvert is.Ezzel én készen voltam , így a kezét a derekamnál összekulcsolta és el sem engedte, én megfordultam és a kezemet a nyakába tettem.Lehúztam róla a pólót majd a nadrágot is, lehajoltam a ruhájáért és óvatosan felhúztam rá a nadrágját begomboltam, és becipzároztam.Rámosolyogtam és folytattam a pólóval.Ráadtam eléggé gyengéden, majd a pulóvert is.Mikor végeztünk igazi gyengéd csókkal jutalmaztuk meg magunkat.
Lesiettünk a lépcsőn felvettük a cipőket és kézen fogva indultunk a buszmegbe. Ott megálltunk adtunk egymásnak egy hosszú csókot, és vártuk a buszt, de legnagyobb megdöbbenésünkre Zsuzsi közeledett felénk csodálkozó arccal...

Na remélem tetszett a rész.1komi és jön a kövi!
Addig is sziasztok.!:D

~Smile.:]

Szeretem, nem szeretem :// 4.rész

Igen mindenki jól látja nagyon, nagyon hosszú idő után megérkeztem!.:D Kivártátok remélem.!:DD

4.rész

7 hét alatt:

Nehezen telt, de kibírtam.A legnagyobb probléma Zsuzsi volt akinek bármennyire akartam nem mondhattam el a jó hírt hiszen most vigasztalásra szorult, bármennyire akartam nem beszélhettem meg vele egymás szavába vágva vísítozva a történteket, sajnos nem.Meg kellett várnom Martint nélküle nem mertem Zsuzsi szemébe mondani, nem éreztem jónak.Gyötrődve de ki bírtam, rengeteg boldogtalan napjaim között találtam mégis egy szem jó gondolatot.Ez a gondolat a gipszem levétele volt.6 hét után végre le vették rólam.Így már boldogan saját lábaimon várhattam a fiúmat.(úristen de furcsa ezt így kimondani, ő az első, váá, de jó:D)

Martin hazajött:

Letelt a 7 hét tudtam hogy Martin ma jön haza.Viszont pontos időpontot nem tudtam ezért már reggel fél 5(!!)-kor fent voltam és vártam, vártam, és csak vártam.Étvágyam nem volt.Nem bírtam magammal.A hívásommal nem akartam zavarni ezért vártam, hogy ő hívjon. Végül délután 2-kor csöngettek sikítva pattantam fel és néztem ki a kapuba, de csak a postás volt. Mivel senki nem volt otthon nekem kellett kiballagnom a csomagért amit hozott.Kisétáltam és átvettem a kisdobozkát ami nekem volt címezve.Bementem letettem a konyhába levettem a pulcsim és szépen lassan elkezdtem kibontani. Egy óra volt benne és egy cetli. Megnéztem az órát és nem járt de be volt állítva egy időre, pontosabban délután negyed 3-ra. Visszaraktam és kivettem a cetlit, melyre ennyi volt írva:"Várd ki! Majd akkor oda ér! mi". Nem tudtam értelmezni, és az a "mi" mégis mi lenne a végén. Hát vártam. Mikor a telefonomon az óra átváltott 14:15-re csöngettek. Kinéztem és egy fekete autó állt a ház előtt de a környéken senki.Kimentem megnézetem a kocsit, de nem tűnt ismerősnek benne volt a kulcs és az ütésen egy borítékkal, azon pedig az én nevem nyomtatva. Beültem és kibontottam a borítékot. Benne ez állt: " Fordítsd el!És indulj el! mi" Na már megint ez a "mi" komolyan ez mit jelent? Hát elfordítottam de nem indult be, mivel a papíron az állt "és indulj el" hát belementem és logikusan felnyitottam a motorháztetőt nem mintha értenék hozzá de azért na. Megérte benne volt egy hatalmas papír rajta hatalmas betűkkel:"Csomagodat ide tedd e hely annak a helye. mi" Na ez a "mi" már nem is érdekelt.Hátramentem a csomagtartóhoz felnyitottam és benne egy apró doboz volt. Felnyitottam és benne egy kis táskát találtam mellette egy üzentet:"Ide helyezd értékeidet!mi" Hát beletettem az eddig talált papírokat, de előtte még ki vetem a benne találhatót:"A kerti pagoda egy gyönyörű hely. mi" Na jó akkor hátra a kertünkbe.Odaértem és ott volt, igen ott volt Martin. Ekkor jöttem rá hogy a mi azt mit is jelent hát martin monogramját, Istók Martin csak fordítva. Mikor megláttam odarohantam hozzá,  ő is közelebb jött hozzám kezem a nyaka köré fontam és ő megpörgetett.Hosszú percek után letett és mélyen a szemembe nézett, a kezem még mindig a nyaka körül volt.Szótlanul álltunk, ő végig simította a karom majd leszedte a nyakából szépen óvatosan,hozzá kulcsolta az ujjait az enyémhez, kicsit eltolt magától, szembe nézett, jó mélyen, majd visszahúzott, és hosszan megcsókolt.Percekig állhattunk a kertünkben, szótlanul csak ajkaink érintkezését lehetett hallani. Gyönyörű pillanat volt. Egy idő után összekulcsolt ujjakkal indultunk a házba, még mindig szótlanul, felértünk a szobámba, leültünk az ágyamra és kaptam egy puszit a hajamba és végül megszólalt:

-Hiányoztál!

-Te is nekem...-teljes érzelemmel mondtam neki-...nem is kicsit.-tettem végül hozzá.

Nem kellett több neki csak csókolt, csókolt, és csókolt.Teljesen átéreztük egymást, 2órán át csak szótlanul csókolóztunk, abba hagytunk,  majd megint csókolóztunk, és így tovább.Hol az ágyamon voltunk, hol a földön, mikor hol. Röviden jó volt. Nagyon is.A végén a nyakláncot a nyakamból az övébe akasztottam és ezután kaptam még egy csókot.

Na kielégítettem vágyaitokat?:DD Remélem tetszik.:)) Amúgy egy apró változtatás.!:

~min.3komment(1felhasználónak csak 1komia számít) és akkor jön a kövi rész.!

Bocsi de lehangol ez az egy hűséges követő.! Szerintem nem sok ez a 3komi.

Amúgy aki követ engem regisztráljon írjon egy komit és reklámozzon mert szerintem nem olyan rossz amit írok.! 

~Köszönöm.~  

~Smile.:]

Szeretem, nem szeretem :// 3.rész

3.rész

Átgondoltam az előző este a dolgokat... És igen jól döntöttem.
Ma nem mentem suliba, szerintem érthető módon de persze ez csak az én véleményem volt.De szépen sorjában a napot..
Reggel viszonylag későn keltem fel.Anyu hagyott reggel egy cetlit amiben ez állt:
"Kincsem!Ne mozogj sokat, pihenj egész nap van kész reggeli a hűtőben, ebédet is megcsináltam csak meg kell melegítened, vacsira sietek haza.Gépezni csak a laptopon!! Osztálytársadat hívd fel a házi miatt!!
Puszi:anyu."-na anya mindent eltúlozz, mintha halálomon lennék úgy írta..
Elolvastam a levelet és első dolgom az volt, hogy felhívjam M-et, de kinyomta.Nem tudtam mit tegyek, hiszen az órái még nem kezdődtek el, de már a suliban van.Hát fél perc múlva visszahívott:
-Mi a baj?
-Csak szólni akartam, hogy nem megyek ma suliba.
-Ennyi?
-Hát...
-Na mondjad mi a baj!-mondta aggódó hangon
-....nem lehetne, hogy te hozod el a leckémet és egy úttal be is jönnél hozzám?-kérleltem.
-És ezt, hogy oldjam meg?Nem tudom megpróbálom jó?
-Hát jó.Amúgy csak, hogy tudd anyumnak azt mondtam, hogy segítettem neked plakátot csinálni Sára(a testvére) szülinapjára, és leugrottam az asztalról, majd elestem és úgy tört el a lábam.Rendben?
-*elnevette magát* Jó, okos lány vagy.-kacagott.
-Tudom.-egóztam, de csak poénosan-Szeretlek.Szia.
-El sem hiszem, hogy kimondtad.-viccesen mondva-Én is szia.
Még a végén egy pici kacajt leheltem a telefonba, majd kinyomtam.
Egész nap csak feküdtem,gépeztem,blogoltam, és tévéztem. Eltelt az idő.Egyszer csak csöngettek.M volt az.
Oly annyira megörültem,hogy más ugrottam volna ki az ágyból de attól a fránya gipsztől semmit sem lehet.Oda "siettem" az ablakhoz amenyire tudtam és szóltam M-nek:
-Dobom a kulcsot, gyere be!
Ledobtam a kulcsot majd visszaültem az ágyra.M feljött és leült mellém.Odaadta a házit de nem nagyon izgatott.Adtam egy puszit az arcára.Ő is nyomott az enyémre egyet.Beszélgettünk sok mindenről, de elszaladt az idő és Martinnak menni kellett.A szobám ajtajáig kikísértem,elbúcsúztunk egy öleléssel és egy arcra puszival, M megszólalt:
-Figyelj, kimondom egészben és gyorsan amit szeretnék.Nem fogsz látni 7 hétig.
-Miért?
-Mert a szüleimmel ki fogunk utazni Németbe.
Ekkor minden megfordult a fejemben, de nem szóltam semmi. De mégis mi lesz az első csókunkkal, még meg sem történt, vagy mi lesz ha nem bírja ki a kapcsolatunk ezt az időt?Mi lesz?Nem szólaltam meg de ő látta bennem a kérdéseket és válaszolt rájuk.
-Nem nem fogok beleszeretni senkibe, te is megvársz, és , hogy ezt bizonyítsam itt hagyom nállad a tavaly meghalt nagyapámtól örökölt medálomat a nyaklánccal együtt.
-Nem ezt nem hagyhatom.
-De igen.-és a nyakamba akasztotta az ékszert, sosem fogom levenni, vigyázni fogok rá.
-Vigyázok majd rá.
-Tudom. És az első csók.-tért a lényegre.-Így még igazibb lesz majd.
Nem tudtam mit mondani, csak bólogattam.Megint megölelt, adott egy puszit a homlokamra, majd elment.
Szomorúan dőltem le az ágyamra, nem tudtam mit kezdeni magammal,de túl fogom élni ezt sulykoltam magamnak.
Anya hazaért egy kis idő után.Bevallottam neki mindent, azt is, hogy járok M-el, azt is, hogy el megy, azt is, hogy itt hagyta a nyakláncát, mindent.Nem lepődött meg.Állítólag végig tudott róla.Hát ez van.
VISZLÁT 7 HÉT MÚLVA!MAJD JÖVÖK!


Kicsit elszomorít a helyzet, hogy másoknak rengeteg kommentje van a bejegyzéseken, de nekem semmi.Látom, hogy sokan olvassátok, de ha nem mondjátok meg, hogy milyen akkor mit csináljak?Gyakran posztolok,de ha nem kapok tőlletek semmit, lehet, hogy nincs értelme?Anyit tegyetek már meg,hogy csináltok egy fiókot, nem kell blogot létre hozni csak egy fiókot és így tudtok kommentelni.Létrehozni a jobb felső sarokban lehet.Kérlek.Egy jó lett mondat is elég lenne...
Smile:[

Szeretem, nem szeretem :// 2.rész

2.rész

...és megcsókolt, volna ha hagytam volna neki, de NEM!Nem fogom neki hagyni, hiszen nem beszéltük meg, hogy mi legyen, lehet, hogy csak hirtelen érzi ezt és 2nap után már a nevemet sem fogja tudni, a barátságunk is veszélyben van, Zsuzsinak is fájna, másrészt meg nem vagyok könnyű préda.Ezek után elfordult tőlem, nem értette mivan, sokáig csak ültünk és gondolkoztunk, majd csöndben felálltam és elkezdtem lefelé sétálni. Nem követett. Ezt kezdtem furcsálni, igen ez biztosan csak egy hirtelen érzés volt. Nem kellett volna neki hagynom semmit.Gondolataimmal futottam lefelé a dombról.Felbuktam.Nem bírtam lábra állni.Valószínűleg elszakadt az inszalagom vagy bármi hasonló.Kúszni nem akartam a földön, hát nem tudtam mást tenni, felhívtam Martint:
-Szia!Kérlek segíts!-szóltam bele a könnyeimmel küszködve, a könnyeim nem a lábam fájásától születtek, hanem a szívem fájdalmától.
-Most jó vagyok mikor van valami bajod?Igen?Játszadozol velem?Én kiöntöm neked a lelkem, dobom miattad a barátnőm,erre te?Nem hagyod, hogy megcsókoljalak.Most meg van egy kis bajod ilyenkor bezzeg jó vagyok.-és letette, pedig egyátalán nem erről volt szó.
Ezek után visszahívtam.Nem vette fel, érthető.Ezért térden csúszva indultam lefelé a dombról.Nehezen de leértem.Na de haza, hogy megyek?Felhívtam megint, de megint nem.Olyan mocskos lettem, hogy másnak nem mertem szólni.Hát írtam egy sms-t amiben ez állt:"tudom h haragszol,de nem így van ahogy mondtad.meg kell beszélnünk.itt várlak a domb aljában, könnyen megtalálsz nem birok majd megmozdulni."És értette a célzást.Pár perc alatt leért.Ilyen gyorsan még én sem jöttem volna le.Szótlanul felállított, támaszkodtam rá, leporoltam magam, és felkapott az ölébe.Olyan romantikus volt.De nem szólt.Én törtem meg a csöndet az öléből:
-Figyelj!Azért tágítottam a csókot,mert nem tudom, mi lenne ha mi ketten.Érted?! Szóval megvető szemek kísérnének minket.Zsuzsi is és amúgy is utána, ha szakítanák, vége ennek a jó barátságnak.
-Nem érdekelnek a megvető szemek,Zsuzsi sem, és ennek a kapcsolatnak nem lesz vége.-mikor ezt kimondta megdobbant a szívem és egy szót sem tudtam szólni.Végül hagytam hogy egy puszit leheljen a szám szélére, de a csókot nem engedem.
Haza vitt.Szerencsére nem volt otthon senki.Letett az ágyamra és leült mellém.Simogatta az arcomat.Hagytam neki.Közben megbeszéltük,hogy adunk egy esélyt magunknak, megpróbáljuk, de senkinek sem szólunk.
Bevitt a motorjával a kórházba.Kiderült,hogy eltörött a sípcsontom.Kaptam egy körgipszet.Mondhatom undorító,egyátalán nem bírom,most hogy veszek majd fel hosszúnadrágot?! Szerencse, hogy tavasz vége van.Miután kidühöngtem magam, bementünk(pontosabban bevitt az ölében) a legközelebbi írószerbe és vett egy készlet alkoholos filcet.Nem értettem,hogy miért.Majd kivette a feketét és ráírt a lábamra enyit:"M".
Kész ennek anyira örültem.:D Felszálltunk a motorra,majd hazavitt.Kirakott otthon elbúcsúztunk a szobámban egy öleléssel és egy arcra puszival.Majd hazament.
Nemsokára anya ért haza.Készülhettem a kamudumával.
-Szia anya!-köszöntöttem.
-Szia kincsem!Veled meg mi a ...-nem jutott szóhoz.
-Hát tudod Martinnak segíettem a plakátban amit a tesójának csinál szülinapjára,fent ültem a padon,és leugrottam róla és valahogy nagyon rosszul estem és eltörött a sípcsontom.Bevitt a korházba begipszelték a lábam hazahozott és végülis ennyi.
-Jól vagy biztosan?
-Igen jól vagyok.
Anya a nap többi részében végig a nyakamon lógott.Nagy nehezen este elengedett egyedül fürödni..-.-Majd elaludtam de előtte átgondoltam a dolgokat M-mel kapcsolatban..:DMostantól csak M!:DD

Hát remélem ez is jó lett!:DD A vége nem olyan izgi mint a multkor de hát van ilyen..Ilyen is kell, de majd igyekszem..:DDSzeressétek M-et!xdd
Puszi:Smile:]

Szeretem,nem szeretem :// 1.rész

1.rész

Ültünk Martinnal az iskola aulájában és nézünk magunk elé,szótlanul, és komolyan. Becsöngetnek. Martinnak és nekem is lyukas óránk van. Ürült ki az aula, minden tanár és diák, de mi csak ültünk egymás mellett és merengtünk gondolatainkban. Egyszer csak tűzriadó csengőszójára kapjuk fel a fejünk, egymásra néztünk de még mindig nem szóltunk semmit. Martin megragadta a kezemet és magával rántott. Alig volt időm felkapni a táskám, olyan gyorsan húzott magával. Amíg futva húzott magával olyan érzésem volt mintha repülnék, a lábaim nem is érték a földet, megeröltettnem sem kellett magamat. Pár pillanat múlva kikötöttünk abban a helységben ahova csak egy embernek van kulcsa, Martin anyukájának. Ezek szerint elkérte a kulcsot. Bent ültünk a kis irodában, berendezetlen volt lehetett látni, hogy most kapta meg a tulajdonosa, körbenéztem, végül helyet foglaltam a kis lefóliázott kanapé egyik szélére. Nem szóltam semmit, Martin leült mellém és csak nézett engem és nézett, egymás szemében tündököltünk hosszú percekig, majd nem bírtam tovább és lehunytam egy percre a szem. Nem kellett volna. Mikor lecsuktam a szem Martin rádöntötte a fejét a vállamra. Magamhoz tértem és óvatosan elemeltem a fejét, majd így szóltam:
-Miért?
-Mit miért?-láttam a szemében, hogy tudja miről van szó de szerette volna ha én mondom ki.
-Miért teszed ezt velem és Zsuzsival?
-Nem. Nem bírom tovább. Téged szeretlek.-amikor ezt kimondta elállt a lélegzetem.-Veled szeretnék lenni. Nem olyan Zsuzsival, mint régen. Kiszerettem belőle. Te, te valahogy mindig megnevettetsz, mindig belebizsergek mikor hozzám érsz, mikor veled vagyok hevesebben ver a szívem. Ezt Zsuzsinál már nem érzem, de nálad igen.
-De én nem akarom, hogy megcsald őt. Én jóban vagyok vele. Nekem kéne vigasztalni, nem bírná ki a barátságunk. Más részt,meg...
-Meg mi?
-Én nem tudom mit érzek irántad.Nagyon jóban vagyunk. Még egy ilyen barátom nincs akivel ilyen jóban lennék. Sokszor gondolok rád. Lehet, hogy...
És a szerelmi vallomásunkat Martin anyukája szakította félbe.Amint belépett mindketten felpattantunk.
-Mit kerestek itt?-ezek szerint nem elkérte a kulcsot, hanem másoltatott belőle, mindig is tudtam, hogy okos egy srác.
-Itt hagytam a könyvemet, tudod a matekot, amit Encivel szoktunk gyakorolni.-egy enyhe füllentéssel intézte el a dolgot, de nem teljesen jól.
-És Fanni? Fanni mit keres itt? És miért ültetek itt?-bombázta meg fiát az édesanya.
-Fanni lekísért, és azért ültünk itt mert nem volt kedvünk a tömegben ülni az aulában, és inkább maradtunk egy kicsit.
-Rendben, de kérlek menjetek, mert most dolgom van.
-Jó, indulunk.- már pont köszönni akartunk el mikor Martin után szólt az édesanyja.
-Martin!
-Igen?!-nézett kerek szemekkel a srác aki éppen szerelmet vallott nekem.
-Azt meg , hogy honnan lett kulcsod majd otthon megbeszéljük, találj ki valami hihetőt!-uh mi vár majd rá otthon..://
Kiléptünk a kis irodának nevezett helységből és siettünk ki a hátsó kapunk. Kirohantunk az udvarra úgy, hogy ne vegyek észre senki, majd átmásztunk a kerítésen. Az iskolától nem messze lévő dombhoz siettünk.
A felmenő utat csak Martin,Zsuzsi, és én ismerjük.Idejárunk beszélgetni, és Zsuzsi és Martin romantikázni.
De úgy látszik most rajtam a sor.Felsiettünk és leültünk a kiégett fűcsomók tetejére.Törökülésben foglaltunk helyet, majd a combomra tettem az egyik kezem a másikkal pedig könyököltem.Martin hasonlóan tett. Folytattam a mondandóm:
-...Lehet, hogy többet érzek, mint barátság? Nem tudom. Zsuzsi is számít és te is. Nekem ez nem fog menni, hogy állnék Zsuzsi elé?
-Zsuzsi miatt ne aggódj! Ma szakítottam vele.
-Mivan??-kerek, nemértő szemeket sugároztam felé.
-Jól hallod. És ezt mind miattad. Nem bírtam tovább. Nekem te kellesz.
Nem tudtam megszólalni csak néztem ki a tájba, gondolkodtam, de nem szóltam majd Martin rárakta a kezét az enyémre végül rákulcsolta.Hagytam neki. Egymásra néztünk. Közeledett hozzám, de tágítottam, mondván ez így nem lesz jó. Majd megfogta a derekam, szembefordított magával, magához húzott, és...


Na remélem izgis lett a vége!:DD Egy kis részt álmodtam belőle a többi a fantáziámból jött.:DD

Szeretem, nem szeretem :// Előszó

Előszó

Az egyik osztálytársammal Zsuzsival nagyon jóban vagyunk, jó barátnőm. Októberben a felsőbb évfolyamból megtetszett egy srácnak(Martinnak) és egy idő után járni kezdtek. Április vége fele én is jóban lettem a sráccal, de csak haveri szinten, nem is gondoltam többre. (...) Sokat sms-eztünk , chateltünk facen, beszélgettünk a suliban, gyakran egy buszon mentünk, jóban lettem vele. A mai napig nagyon jóban vagyok vele, annyira, hogy  mikor a lépcsőn állt vállba löktem egy picit, h menjen arrébb aztán ő is engem és egészen a buszmegig ezt csináltuk, aztán a buszon nem volt hely így leültem a földre(xdd) majd körülöttem többen is, aztán Martin a nyakamba(xdd) utána én lefeküdtem(mind ezt még mindig a buszon), Martin rám és megszólalt "Kicsi a rakás!:D", majd én "Hát, hogyne.." és lelöktem a hátról, de sajnos a lépcsőre esett az ajtó elé, az ajtó meg pont nyílt ki és ő kigurult(xdd) én siettem le a táskáinkkal utána, és a végén ott röhögtünk a padom(:DD), hát ilyesmiket csinálunk.:D Vele kapcsolatban lesz az álom, de erről még nem mondok semmi..:DD

Ezek még megtörtént esetek alapján lettek leírva de a kövi már nem..:DD